Kinek akarsz Te megfelelni?

Az emberek szinte mindig energiajátszmákat folytatnak. Úgy töltődnek fel egymástól, hogy szerepeket játszanak. Te melyik szerepet kedveled? Ne lepődj meg, gyermekkorunktól láttunk a környezetünkben különböző mintákat, s ezek közül felvettük azt, amely a személyiségünkhöz a legjobban illett.

De most már felnőttél. Nincs szükséged ezekre. Kinek kell neked megfelelned? Minél több embernek akarsz megfelelni, annál kevesebbnek fogsz. Ha pedig mindenkinek meg akarsz, a végén senkinek sem. Miért van az, hogy minél jobban alkalmazkodni akarsz, annál kevésbé vesznek komolyan?

Tekintélyt akartál, talán tiszteletet, vagy legalább elismerést, és mégsem kaptad meg? Rossz volt a cél. Szerinted az egyéniség azért az, hogy mások képzelt ideálját kielégítse? Tudtad, hogy mindenkinek más ez? Te most milyen ideált akarsz megtestesíteni? Mi lenne, ha a magadét választanád? Számít -e hogy ez hány embernek tetszik?

A tökéletességre való törekvés nem rossz dolog, de az időbeli létben egy végtelenbe nyúló folyamat. Igen, egyre jobb lehetsz és mindaddig, amíg élvezed a folyamatot, élj így. De amint ez kényszerré válik, a másoknak, idegen elvárásoknak való megfelelésnek, az már nem tesz jobbá.

Egyetlen módon felelhetsz a lehető legjobban meg, ha azt mondod “én már nem akarok megfelelni senkinek”, és a saját utadat követed. Akkor másoknak is meg fogsz felelni, mert az egyéniséget látják benned. Persze sosem fogsz mindenkinek tetszeni, vagy szimpatikus lenni, mert mindenki más. A fontos az, hogy a többség el fog fogadni, mint olyan embert, aki beteljesíti azt, amire hivatott.

Tényleg segíteni akarsz másoknak?

Valóban az az életcélod, hogy segíts másoknak? Úgy gondolod, akkor segítesz magadon, ha előbb másoknak segítesz? Én is mondtam ilyeneket, és ez azt jelenti, ha nagy mennyiségű energiát szeretnél átáramoltatni magadon – ami egyeseknek pénz, másoknak érzések, megint másoknak örömteli cselekvések – akkor nem rekesztheted be ezt az áramlást.

Vagyis a Te energiádnak is mozgásban kell lennie, aminek a legjobb módja, ha kiáramoltatod, ami benned van. Bármilyen belső erő, energia, tudás, vonzerő, ami tőled ered és másokban hiány van, vagy éppen erre van szükségük, elindít egy olyan folyamatot, amely egy körforgáshoz vezet köztük és közted.

De ez akkor működik, ha megtalálod önmagadban ezeket a dolgokat. Ha csak azért akarsz másokon segíteni, mert akkor majd rajtad is segítenek – vagy mert azt hallottad, akkor leszel gazdag – tévútra vezeted önmagad.

Ki mondta, hogy segítened kell másoknak? Azt gondolod, hogy csak addig vagy jó amíg segítesz? Hogyan kell segítened másoknak? Előfordulhat, hogy segítesz, hosszabb távon mégis “kárt” okozol, mert valakitől elvetted a fejlődés lehetőségét? Hogyan tudod megkülönböztetni, mikor érdemes segítened, és mikor jobb, ha nyugton maradsz?

Érdekes dolog ez a “segíteni akarok”. Igazából nem azt akarod. Azt az érzést akarod, hogy fontos vagy, hogy értékes, vagy, hogy mások, vagy magad megbecsüljenek. Vagy csak egyszerűen jól akarod érezni magad a bőrödben és valami miatt ekkor érzed jól. Próbáld csak ki, hogy először segíts magadon. Aztán ha késztetést érzel másoknak segíteni, tedd azt, ha nem, akkor ne.

Lehet, hogy eljön egy pont, amikor folyamatosan segítséget nyújtasz másoknak, anélkül, hogy különösebben nagy dolgot tennél, talán észre sem veszed. Azért van ez, mert harmóniába kerültél önmagaddal, és ebből kifolyólag úgy cselekszel, ami másokra is jó hatással van. Másoknak segíteni nem kell, de meg fog történni önmagától, amikor azon a szinten vagy, hogy nagyon jól érzed magad a bőrödben.

Mi a Te felelősséged? Út a szabadsághoz

A felelősség egy tudatossági állapot. Paradox módon minél nagyobb valaki felelősségtudata, annál szabadabb. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy a felelősség belső és nem külső kérdés. Ha a társadalom szabályai és szokásai kényszerítik rád, attól nem lesz nagyobb a felelősségtudatod, csak kényszerből alkalmazkodsz.

A felelősség egy csodálatos dolog. Azt jelenti, hogy hatalmad van. Bármit teszel, annak van valami hatása. Akár magaddal, akár másokkal, a hatását át fogod élni. Azt tanulod, hogy ezeket a hatásokat hogyan tedd jobbá. Ebben nincs külső kényszer, egyszerűen így működsz.

Nem vállalhatsz felelősséget rajtad kívül álló dolgokért. De magadért teljes mértékben. Számodra ez teher, vagy könnyedség? Szó szerint minden pillanatban újra teremted önmagad azáltal, ahogyan a hiedelemrendszereddel alakítod a gondolataidat, tetteidet és életed. Ez egy nagyszerű játék, ha örömből csinálod, és nem dacból.

Út a teljes szabadsághoz

Megszülettél. Először is fel kell nőnöd. El kell fogadnod a társadalom játékszabályait. A figyelmed a 3 dimenzióra kell fókuszálnod – hiába érzékelsz mást is – megtanítják, hogy csak az a valóság, amit a szemeddel látsz, a többi képzelődés. Bele kell szorítanod az egyéniségedet az elvárt keretek közé, különben kiközösítenek.

Felnőttél. Ebben a pillanatban lehetőséged van rá, hogy felülvizsgálj mindent, amit eddig tanultál. Választhatsz. A nagy többség a társadalom által megszokott mintát választja. Amit a többiektől példának lát. A kivételek kis hatást gyakorolnak rá. Lehet, hogy elgondolkodik, vagy többre/másra vágyik, de elnyomja ezt magában, és a biztos utat választja.

Te egyéniség vagy. Hogyan cselekszel? Ha a figyelemenergiádat olyan cselekvésekkel kötöd le, mint a többség, valószínűleg olyan életet fogsz élni, mint a többség. Nem ez az út a szabadsághoz. De mi van, ha másra fordítod? Először valószínűleg nehéz lesz. A következőket fogod hallani másoktól.

Nem tudhatod meddig fogsz élni.

Az életben azok érvényesülnek, akiknél a pénz és a hatalom.

Ne álmodj nagyokat, mert felébredsz.

Keress állást, alapíts családot, dolgozz, amíg lehet, majd menj nyugdíjba!

A kérdés, csak az, hogy elfogadod -e amit mondanak. Megteheted azt, is, hogy azokra hallgatsz, akik nem átlag életet élnek és mást mondanak. De bárhogy is legyen, az egész azon áll, vagy bukik, mi játszódik le benned.

A szabadság egy szellemi dolog. Amíg odabent nincsen meg, addig kívül lehet akármennyi pénzed, vagy bármekkora hatalmad, igazából nem vagy az. Ugyanis a legnagyobb korlátozói életünknek önmagunk vagyunk. Elsősorban azok a programok, amelyeket újra és újra futtatunk magunkban.

A legtöbb átlag életből menekülni akaró ember azért nem tud kilépni ebből, mert ahelyett, hogy lépésről-lépésre emelkedne ki belőle, szembe megy vele. Nincsen türelmük kivárni, vagy hamar feladják. Gondolj csak bele, azok a gondolatformák, energetikai minták, amelyeket évtizedek alatt alakítottál ki magadban, néhány hét, vagy hónap alatt eltüntethetők?

Te értékes vagy? Mennyire?

Az egyik legerőteljesebb program a “tevés programja”. Beléd sulykolták, hogy “ezt és ezt kell tenned és akkor ez lesz”. Mindig újra meg kell dolgoznod a pénzedért. Cselekedned kell, hogy megérdemeld az életet. De hogy a csodába lehet, hogy vannak, akik szinte semmit nem tesznek, mégis nagyon jól és boldogan élnek?

Úgy, hogy az értékességed nem a cselekedeteid függvénye. Gondolhatod úgy, hogy minél több értékes dolgot teszel, annál értékesebb vagy. De az “univerzumot” ez nem érdekli. Az számít, amit gondolsz az egészről. Miért kell neked értékesnek lenni? Ki kéri rajtad számon?

Mit gondolsz, melyik ember értékesebb: aki számtalan vállalatot alapított, városokat építtetett, ezernyi munkahelyet teremtett, vagy aki egy szigeten élte az életét, semmi különöset nem tett, csak boldogan végig élte azt?

Légy óvatos az ítéletekkel! A mindenségben nincsen ítélet. Élet van. Az élet mindig azt tükrözi vissza, amit benned talál. Elégedetlen vagy? Egyre több dolgot találsz, ami miatt az lehetsz és nem változik semmi. Elégedett vagy? Így sem változik semmi. Akkor mi a megoldás?

A tudatos ember mindig két szinten munkálkodik, “teremt”, de nem erőlködik. Egyrészt elfogadja, ami van, másrészt előkészíti a jövőt. Ha nem tetszik, ami most van, gondoskodj róla, hogy a jövőben más legyen, de egyszersmind a jelent is használd ki. Aki a mában megtalálja a jót, a holnapban még inkább.