Amikor találkoztak, hatalmas meglepetés érte. A férfi, akit maga előtt látott, nem tűnt többnek 30-40 évesnél. Magas, kiváló fizikumú, ruganyos testalkatú embert látott, akinek tekintetéből páratlan intelligencia sugárzott. De a legmeglepőbb a kisugárzása volt. Igen, úgy érezte, mintha egy “másik térbe” lépett volna, ahol minden tiszta és világos.

Talán nem tetszik valami? – szólalt meg a férfi mosolyogva.

Úrrá lett meglepettségén és gyorsan összeszedte magát.

Elnézést, de én egy idősebb emberre számítottam.

Pontosan mennyi idősre? – kérdezte a férfi, aki láthatólag jól szórakozott a zavarodottságán.

Nyelt egy nagyot, mielőtt válaszolt.

Nem is tudom. Igazából senki sem tudja, hogy ön hány éves. Csak azt, hogy már sok-sok évtizede a rendelkezésünkre áll.

Igen, valóban így van.

Hirtelen nem tudta, mit mondjon. Pofátlanságnak tűnt, hogy megkérdezze az életkorát. A férfi láthatólag olvasott a gondolataiban, mert ismét elmosolyodott.

Ne legyenek gátlásai velem szemben. Nem tudna megsérteni.

Sajnálom. Csak nagyon szokatlan…- mondta zavartan.

Az, hogy valaki idősen is fiatal legyen?

Igen.

Ez így van. Ma még szokatlan ez az emberek között. De ennek is megvan az oka. Ön azonban nem ezért akart találkozni velem.

Valóban nem – válaszolta. Majd hirtelen rákérdezett: – Azt is tudja, hogy miért?

Igen. Tudom, hogy nem mondta el senkinek, de az én életemben már semmi sem történik csak úgy. Előbb tudtam a találkozásunkról, mint ahogy a maga fejében megfogant.

Nem voltam benne biztos… hogy ezt akarom.

Ó, dehogynem. Próbálta elhitetni önmagával, hogy csak becsapja saját magát, de igazából mindig is tudta, hogy ezt akarja.

Azt hiszem, igaza van. Egy kicsit furcsán érzem magam. Még sohasem beszéltem olyasvalakivel, aki belém lát és azt is tudja, amit magamnak sem ismerek be.

Akkor éppen itt volt az ideje! Az emberek sok mindent eltitkolnak, vagy elnyomnak magukban, de valójában olyanok, mint a nyitott könyv. Csak kell valaki, aki megtanult “látni” és máris úgy olvashat bennük, mint egy regényben.

Kíváncsi lennék az ön oldalaira.

Az én lapjaim üresek. A régi könyvet már letettem. Újat kezdtem, de ennek az oldalait már másvalaki írja.

De ugye még hozzáférhető a régi? – kérdezte megijedve.

A férfi hosszasan nézett rá. Úgy érezte áthatol a lelkén, a szellemén én-je magjához és megérti, hogy miért kereste.

Hatalmas a vágy önben, hogy végre kiléphessen a szerepéből és a világi színfalak mögé pillanthasson – mondta lassan, nyomatékosan.

És végre rátaláltam arra, aki beavat.

Nem, nem ön talált rá. Én találtam önre, mert kerestem. Kerestem valakit, akinek olyan különleges energiastruktúrája van, mint nekem volt egykor. Sosem talált volna rám. Az élet szálait irányító erő vezettek ide.

Már alig tudott uralkodni izgatottságán.

Akkor végre megtudhatom…, megismerhetem…, elérhetem…, az lehetek…

A férfi most szomorúan nézett vissza rá.

Sajnos még nem. Ahhoz még nem érett meg az idő.

Mérhetetlen csalódottság lett úrrá rajta.

Nem tudhatom meg, ki vagyok? Miért vagyok itt? Mit tegyek?

A férfi most fürkészőn bámult rá.

Nagyon kíváncsi. És igen, őszinte érdeklődés van önben. Nem csupán anyagi vágy hajtja. Ön valóban kíváncsi, mi rejlik a háttérben. Kezd felébredni. De még nem rendelkezik elegendő tapasztalattal ahhoz, hogy veszélyek nélkül rálépjen erre az útra.

Még sohasem érezte magát ennyire csüggedtnek. Úgy érezte egy világ omlott össze alatta. Végtelenül mély szakadékba zuhan, amelyből nem látja a kiutat.

Térjen magához! – hallotta az erőteljes hangot. – Látja, ezért lenne veszélyes, ha egyből erre az ösvényre lépne. Nagyon hamar összeroskad.

Kérem, ne értse félre, nem vagyok ilyen. De egész életemben erre készültem.

Tudom – válaszolta együttérzően a férfi. Majd megváltoztatva a hanglejtését így folytatta: – Kíváncsi arra, milyen erő hozta ide. Szeretné tudni, hogyan szerezhetné meg az erőt, hogy teljes mértékben uralja a sorsát. Meg szeretné ismerni a világot irányító energiák legmélyebb titkát. Netán azt is, hogyan maradhat olyan sokáig fiatal? Badarság! Gyerekeknek való dolgok.

Miért mondja ezt? Hiszen ön… pontosan… ezeket tudja és bírja. Ismeri a titkokat és éli. Az ön személye a példa arra, hogy az életnek van értelme. Van cél saját magunkon túl.

A férfi nagyot sóhajtott és a vállára tette a kezét.

Nincsenek titkok. Az életnek nem értelme van. Igazából csak saját magunkon túl vannak valódi célok. A gyermekek mindig titkokat keresnek. Varázsolni akarnak. Átélni az álmaikat. Játszani. Örökre gyermeknek maradni.

És ez… rossz?

Ó dehogy. Csak egyszer felnőnek.

Felnőttként rájönnek, hogy nem élhetik az álmaikat.

Nem értett meg. Felnőttként más álmaik vannak. Addig csak önkéntelenül voltak boldogok, utána tudni fogják, ha azok. De előbb fel kell nőniük.

Én pedig még gyermek vagyok.

A férfi ránézett és ismét elmosolyodott. – Már nem az. De még nem nőtt fel. A lázadozás korában van, és a válaszokat keresi. Még nem taníthatom meg önnek, hogyan dolgozik egy felnőtt. De átadhatom a tananyagot, amely felkészíti.

Ez mit jelent? – derült fel.

Odaadom önnek a “régi könyvem”.

De hiszen ez fantasztikus! Akkor mégiscsak a rendelkezésemre bocsátja a “titkokat”.

Vigyázzon! A tudás megszerzése még nem jelent egyet a használatával. Ez a tudás munkával jár, amelyet csak kevesen hajlandóak megtenni. Azonnali eredményeket akarnak. Azonnali sikereket és megvilágosodást. De ez nem lehetséges. Ebben a világban mindenhez időre és megérésre van szükség.

Nem számít, van türelmem hozzá. Akárhány évbe is telik, végigcsinálom.

Akkor én önnek átadom a leckét – hallotta és e szavakra végigfutott agyában mindaz, amire számított. A világi és azon túli erők irányításának képessége. Az örök fiatalság kulcsa. A mások szívéhez vezető ismeretek titka. Uralom az anyagi erők és sikerek felett. A függetlenség és teljes szabadság lehetősége.

A férfi belelátott a gondolataiba. – Jól látja. Mindezeket birtokolni fogja, de csak akkor tudja alkalmazni, ha pontosan úgy cselekszik, ahogyan a könyv lapjain le van fektetve.

Köszönöm! Ezzel életem legnagyobb ajándékát kapom.

Várjon! Nem úgy van az. Nem kaphatja meg ingyen.

Meghökkent.

Azt hittem, nincsen szüksége pénzre…

Valóban nincs. Önnek van szüksége arra, hogy fizessen.

Attól tartok, nem értem.

Ha fizet, nem kapja ingyen. Ha nem kapja ingyen, a magáénak fogja érezni és kétszeresen is megbecsüli. Ha fizet, értéke lesz az ön szemében és nem hagyja ezt a tudást elkallódni. Ha fizet, cselekedni fog. És egy napon felnőtté válik. Akkor majd megteheti mindazt, amit én.

Most már ez a tudás a tiéd lehet. Kattints a gombra!