Hogyan éljek jobban, pozitívan a jelenben

Hogyan éljek jobban, pozitívan a jelenben?

Hogyan éljek jobban, pozitívan a jelenben? Ha ezt a kérdést felteszed, mi az a válasz, ami először eszedbe jut? Ez azonnal megmutatja mi felé irányul gyakran a figyelmed, és milyen a hiedelemrendszered. Ebben a cikkben 4 feltételét és lépését mutatom meg a számodra előnyös változtatásnak.

  • önismeret

  • fókusz

  • akarat

  • cselekvés

Ezekről kisebb-nagyobb terjedelemben már többször írtam, ezért a szövegben található linkekkel visszautalok azokra a cikkekre, hogy teljes legyen számodra a kép. Majd tisztázzuk hogyan szükséges ehhez a Te egyéniséged, végül egy történettel zárjuk az egészet.

Hogyan éljek jobban?

Most és minden pillanatban ezernyi út és kapu áll nyitva előtted. Azonban hajlamaidnak, hiedelmeidnek, és legfőképp figyelmed fókuszának folytán, csak néhányat veszel észre, s azokból is csak egyet választasz. Ahhoz, hogy másfele, jobb irányba fordulj, tágítsad ki a látókörödet!

A legjobb döntéseket akkor hozod, ha tisztában vagy önmagaddal, legmélyebb mozgatórugóiddal. Ezt pedig úgy tudatosíthatod, ha egyértelműsíted, számodra melyek a leglényegesebb dolgok az életben. A legtöbben csak másokat utánoznak életstílusukkal, vágyaikkal, s észre sem veszik, ebben nőttek fel.

Az átlagemberek azt hiszik, hogy akkor élnének jobban, ha sokkal több pénzük lenne, de valójában azért nincs több pénzük, mert nem élnek jobban. Ez ellentmondásnak tűnik, azonban energetikailag így van. Tárgyakra fókuszálnak önmaguk helyett, ezért a változás mindig kívül esik hatalmuk hatókörén.

Úgy élhetsz jobban, hogy megfordítod energiáid szokványos áramlásának irányát. Mert mit tesz a legtöbb ember? Odaajándékozza figyelmét, gondolatait, és érzéseit olyan erőknek, melyek őt nem építik, csak felhasználják. Ilyenek a tömegtudat, a média, az alkalmazotti gondolkodásmód, más emberek befolyása.

Agymosás?

Ha a fő médiákat nézed, különös tekintettel a híradásokra, abban aztán tényleg megkaphatod az agymosást. Úgy a földbe döngölik a személyes energiáidat, amennyire csak lehetséges. A fő baj, hogy a legtöbb ember még el is hiszi, hogy az a valóság. Holott nem az. Hanem a valóságban zajló milliárdnyi esemény közül a legrosszabbak kiválogatása, hogy figyelj oda.

Van pozitív agymosás is, például, ha valaki gyűjti a pozitív idézeteket. De bizonyos tekintetben az is idetartozik, ha választasz egy fő hivatást, vagy küldetést. Mivel akkor fokozottan arra fókuszálsz, s más dolgokat kevésbé engedsz be az életedbe. Azonban ez egy szükséges dolog ahhoz, hogy valamiben messzire juss.

Az előző cikkben – amely az egyéniséged érvényesítéséről szólt – írtam, miért érdemes egyéniségként élni. Ez az életmód pont arról szól, hogy nem hagyod eltéríteni magad semmilyen irányzat, vagy elv által. Hanem pontosan azt követed, amit a szíved diktál, amiért Te itt vagy a Földön. Bármi mást teszel, mindig hiányozni fog valami az életedből, amit nem tudsz pótolni.

Az egyéniség életmódja

Tényleg akarod?

Tudod, mi a különbség a „szeretném” és a valós elhatározás között? Ha kíváncsi vagy arra, miért csak az emberek 10-20 százaléka éri el igazán nagy életcéljait, ez az egyik oka. Az alábbi rövid történet szemléletesen példázza, hogy működik az átlagember.

Egy fiúcska áll az út mentén. Arra sétál egy jó kedélyű férfi, és megszólítja.

Hát te mire vársz itt, fiacskám?

Szeretnék eljutni a fővárosba.

Ülj fel a legközelebbi menetrendszerű járatra, és elvisz.

Nekem nincsen pénzem megfizetni a jegyet.

És ha gyalog mennél?

De akkor el kell indulnom…

Az ember megcsóválja a fejét és ezt mondja:

Ha elviszlek kocsival, velem jössz?

A fiúcska megvakarja a fejét, és ezt válaszolja:

Köszönöm, de csak kíváncsi voltam.

Az Egyéniségépítés elindulása óta ugyanezt tapasztalom olvasóim, feliratkozóim körében. Van egy réteg, aki útnak indul. Vannak, akik még jegyet is vesznek, hogy gyorsabban odaérjenek. Mások arra várnak, hogy valaki odajuttassa őket, ahova menni akarnak. A legtöbben már ott állnak az úton, vágyakozva bámulnak a messzeségbe, álmaik céljára, de nem merik elhagyni a megszokott helyet – akkor sem, ha már semmiben sem elégíti ki őket.

Ha itt tartasz, olvasd el a cikket, mely megmutatja, hogyan vedd rá magad, hogy végre elindulj.

Cselekvés, vagy teremtés? Hogyan éljek pozitívan a jelenben?

Valójában a kettő, egy és ugyanaz, csak az emberek fejében – a számtalan ellentmondó információ miatt – van meg nem értés. A teremtés mindig cselekvés. Ugyanakkor, ha időbeliségben nézzük, a cselekvés egy döntést követő mozzanat. Ez a döntés lehet tudatos, vagy ösztönös, tudat alatti.

A döntés milyensége a tudat akkori tartalmától függ, az pedig a szokványos tudatállapottól. Ez azt jelenti, hogy az szerint döntesz, milyen információk, gondolatok, érzések vannak benned adott helyzettel kapcsolatban. Tudatod tartalmát a mindenkori fókusza határozza meg. Ez a teremtés. Cselekvésed már akkor eldől, amikor a tudatállapotod egy bizonyos szintre beáll.

Hadd mutassam be ezt egy gyakorlattal! Valós helyen, vagy képzeletben is elvégezheted.

Képzeld el, hogy kint vagy egy csodás napon a természetben. A nap fénylő sugarai elárasztják és feltöltik az aurádat tiszta, meleg, világos energiákkal. Most, ott, abban a pillanatban semmire sincs szükséged. Éppen abban a színtiszta tudatállapotban vagy, ahol minden elkezdődik. Mit akarsz?

A nap fénylő sugarai

Ha elsőre nem jut eszedbe semmi, jó. Azt jelenti, hogy most – ha csupán egy pillanatra is – de beleéreztél a mindenség jelenlétére benned. Arra, hogy minden, amire valaha is szükséged van, már most itt van. Éld meg a pillanatot! A világon minden elmúlik, de a „forrás” – melynek a tudatod a része – megmarad.

Ez az egy fontos, mert ami a tudatodban lejátszódik, abból indul ki minden más az életedben. Mielőtt bármit is terveznél, szedd össze mindazt a jót, ami benned, s körülötted van, és tudatosítsd magadban! Miből szeretnél még többet? Bármi is az, képzeld el részletesen, merülj el benne, majd engedd el!

Tedd a mindennapi dolgaidat, s ha késztetést érzel rá, akkor vedd újra elő. Először csak arra figyelj, milyen jó érzéseket kelt benned. Aztán keresd meg azokat a dolgokat, melyek kapcsolódnak hozzá. Nézz, hallgass, tapasztalj ezekről! Írjál róla, beszélj róla, foglalkozz vele! Végül tegyél meg olyan cselekvéseket, melyek ezzel kapcsolatosak.

A valódi egyéniség(ed) építése

A külvilág többnyire arra ösztönöz, hogy legyen meg neked ez és az, vedd meg ezt és azt, akkor leszel valaki. S sajnos sokan ennek be is dőlnek. Azt hiszik, hogy ettől szeretni és elismerni fogják őket. De valójában nem így van. Sokkal inkább irigyeket szereznek, nem önmaguk, hanem a birtokolt tárgyaik miatt beszélnek róluk, és boldogabbá sem válnak.

Te mint egyéniség arra törekedj, hogy jó tulajdonságokat és szokásokat alakítsál ki magadnak. Amennyiben ezt az utat követed, vagyis amelyet csak kevesen, akkor azért fognak értékelni, aki vagy, s nem amit birtokolsz. Másrészt úgy hatsz másokra, hogy nem befolyásolsz, hanem a jó példát jelented.

Jelen pillanatban is elképesztő mennyiségű energia áll rendelkezésedre ahhoz, hogy bármi megtörténjen az életedben. Csak azért nem tudod felhasználni a legnagyobb részét, mert gyermekkorodtól fogva megtanítottak arra, hogy észre se vedd ennek létét. A személyes energia mesterei könyv éppen ezen energia fokozatos felszabadításáról és felhasználásáról szól.

Megteheted azt, hogy teszed amit a tömeg, és teljesen átlagos életet élsz. Lehet, ez is megfelel neked, és nincs is ezzel semmi baj. Amennyiben viszont válaszokat keresel az élet kérdéseire, úgy érzed, hogy több van benned, erős a küldetéstudatod, vagy csak egyszerűen jobb életet akarsz, akkor másképpen kell gondolkodnod és cselekedned.

Vannak, akik teljesen félreértik ezt az egyéniség dolgot. Mások akarnak lenni, mint a többiek, vagy különbek. Ki akarnak tűnni, csillogni akarnak, vagy magukra vonni a figyelmet. Elsők akarnak lenni valamiben, vagy legyőzhetetlenek. De ezek az éretlen szellem szándékai. Valójában ugyanolyan elemekből épülsz fel, mint bárki más. Nem ez a lényeg.

Nem az, hogy más vagy! Az, hogy önmagad! Igazi egyéniség akkor leszel, ha lefaragod mindazt a felesleget, amit az évek során magad és mások rád aggattak. Az nem Te voltál. Amikor elengeded mindazt a programot, hiedelmet, fókuszt, szokásokat és arra hallgatsz, azt teszed, amit a saját bensőd mutat, akkor szabaddá tetted a valódi én -ed csíráját, aki az egyéniséged alapja.

A rendelkezésedre álló energia

Történet a három jutalomról

Egy távoli országban élt egy király, akinek volt három fia. Amikor mindegyik felnőtt, a király tudni akarta, melyik lesz a legérdemesebb arra, hogy egykor átadja majd neki az ország vezetését. Ezért felnőttségük alkalmára három különböző jutalmat ajánlott fel, és mindegyikük választhatott. A jutalom egy évig járt. Az első fiú az örömöt választotta. A második a tudást. A harmadik a szabadságot.

Az első fiú mindent megkapott ami testi-lelki jólétéhez szükséges. Nagy vigadozásokkal töltötte a napokat, és mindent kipróbált, ami szem-szájnak ingere. Csodás élete volt, semmi sem tagadtatott meg tőle. Ám egy idő után kezdett megcsömörleni a sok jótól, és egyre kevésbe telt öröme a folytonos élvezetekben.

A második fiú minden tudást megkapott, amit lehetett. Okosabb és műveltebb lett, mint bárki az országban, és erre meglehetősen büszke volt. De nem lett igazán elégedett, mert úgy érezte, csak a tudása miatt tisztelik, és ezt leszámítva nem igazán kelt jó hatást. Valami hiányzott.

A harmadik fiú széltében-hosszában bejárta a világot, s rengeteg élményre és tapasztalatra tett szert. Sok embert, sok életet megismert, sok mindent kipróbált és egészen más ember lett, mire visszatért.

Amikor egy év elteltével megjelentek a király előtt, mindhárman meggyötörtnek néztek ki. Az első úgy, mint aki halálosan kimerült. A második úgy, mint aki belefáradt az életbe, és unja. Ám a harmadik úgy, mint a nap végén a mezőt végigtekintő paraszt, aki jóleső fáradtsággal szemléli a termését.

A király végignézett a fiain, s ezt mondta:

Annak adom a királyságom közületek, aki a legjobb választ adja a kérdésemre. Mi az élet?

Az első ezt válaszolta:

Az élet a soha meg nem szűnő gyönyör, a sok vigasság és jókedv, a boldogság és derű. De mindez elmúlik, és akkor unalom, közöny, fáradtság és csömör.

A második ekképpen felelt:

Az élet a hozzáértés. Semmit sem tehet az ember, amíg nem tud eleget, mindennek az alapja a képzettség. Nem lehet eleget ismerni. Ugyanakkor nem látom ennek a végét. Dagadozik az értelmem, de üres a lelkem. Az élet már csak ilyen.

A harmadik is válaszolt:

Túl keveset éltem még ahhoz, hogy ilyen nagy kérdésre bölcs választ adhassak. Láttam a gazdag és haszontalan életet élő uraságokat, a sok gyermeket felnevelő asszonyságokat, a távoli országokat bejáró tengerészeket. Mindegyik más életet él, és egy ideig velük éltem én, de egyik élet sem az enyém. Csak azt tudom, hogy a választás az enyém, s bárhova megyek, bármit teszek, egy azonos; én.

Szerinted kinek adta a király az országát, és miért?

Mit tegyél, ha sok pozitív energiát, motivációt szeretnél kapni és adni?

Csatlakozz Pozitív Figyelemenergia csoportunkhoz a Facebookon!

Mit tegyél, ha magasabb szintre akarsz lépni, hogy a dolgok végre megvalósuljanak életedben és végig is akarod csinálni?

Akkor neked több gyakorlati tudásra, és egy fejlettebb gondolkodásmódú közösség támogatására van szükséged. Csatlakozz az Egyéniségépítés Tagság Rendszerhez!

Mit tegyél, ha azt akarod, hogy minél több ember éljen így? Oszd meg minél több emberrel ezt a cikket!

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük