Nádasi Krisz, a kiadófüggetlen író – Egyéniségek 3.

Nádasi Krisz magánkiadás, könyvkiadók kíméljenek

1.Arra kérlek, mutasd be mi az, amivel sikert értél el!

Íróknak adok tanácsot. Mindennel kapcsolatban. Az egyik fő témám az írástechnika, tehát hogy hogyan írjunk könyvet, blogposztot, történetet. Kéziratok lektorálásával, szerkesztésével is foglalkozom. A másik pedig a könyvkiadás: milyen kiadók vannak Magyarországon, hagyományos kontra magánkiadás, e-könyv vagy nyomtatott könyv, nemzetközi lehetőségek, nyomdák, terjesztők, borítótervezés, tördelés, na és persze könyvmarketing.

2.Nádasi Krisz, meséld el, hogyan jutottál el idáig!

Alapvetően író vagyok. Egyik nap, talán már lassan három éve, arra gondoltam, körülnézek a neten, milyen blogokat találok, amik kifejezetten az írásról szólnak, íróknak. És legnagyobb meglepetésemre gyakorlatilag nem találtam rendszeresen, sűrűn frissülő blogot. Írók a saját oldalukon időnként vagy gyakrabban írtak ugyan írástechnikai kérdésekről, de nem találtam olyasmit, amit kifejezetten kerestem: ami a sok negatív vélemény felhőjében egy pici buzdítást adna a bizonytalankodóknak. Vettem hát egy nagy levegőt és elindítottam én magam. A többi pedig már jött magától.

Az első napon megjelentek a feliratkozók, a blog beindítása után egy hónappal már konzultációt kértek tőlem, később felkéréseket kaptam előadásokra, interjúkra, kerekasztal-beszélgetésekre, cikkírásra. 2016-ban állami ösztöndíjat nyertem fiatal írók mentorálására, tehetséggondozásban való részvételre, és megtalált az első rádiós felkérés is.

Ekkorra az ingyenes szolgáltatónál létrehozott blogon olyan sok lett a cikk és a látogató, hogy saját domainre költöztem. Időközben megjelent egy új kiadványom is, egy átfogó szakkönyv „Hogyan írjunk könyvet?” címen, és azt hiszem, e két eseménynek köszönhetem, hogy egyrészt olyan sok munkám van, hogy több hétre előre adom a konzultációs, szerkesztési időpontokat, másrészt nem tudok olyan könyves eseményre ellátogatni, hogy ne kérdezze meg valaki: „Á, te vagy a Krisz?”.

Nádasi Krisz egyénisége

3.Mikor és hogyan jöttél rá, hogy olyan egyéniség vagy, aki különbözik az átlagtól, tud valamit, amit mások nem?

Nem gondolom, hogy különbözöm az átlagtól – illetve inkább úgy fogalmazok, mindenkinek megvan az erőssége, mindenki különbözik másoktól, csak nem mindnyájunknak fontos, hogy tudatosan haladjunk azon az úton, amelyet kiválasztottunk. Minket otthon édesanyám úgy nevelt, hogy biztosan álljunk a lábunkon, ezért én világ életemben mindenről kialakítottam a véleményem, minden problémára kerestem a megoldást, és minden helyzetben azt kerestem, hogyan tudnék ebből tanulni.

4.Voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt nem sikerül “kitörni” a hétköznapokból, és nem tudod azt az életet élni, amire vágytál? Hogyan kezelted és hogyan léptél túl ezen?

Életem minden pillanatában úgy és azt éltem, amit és ahogy akartam. A korlátokat is lehetőségként fogom fel: ha ugyanis beszorulunk valahová, sokkal kreatívabb probléma-megoldásra van szükség, mint amikor határtalanok a lehetőségeink. Egyébként szeretem a hétköznapokat. Nincs is jobb annál, mint egy átdolgozott nap után leülni az asztal mellé és társasozni a családdal.

5.Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

Azt, hogy anya vagyok. Életem legnagyobb sikereinek azokat a pontokat látom, amikor a gyerekeim helyt álltak egy olyan szituációban, ahol csak magukra számíthattak. Mindez persze lehet, hogy meglepi az olvasóidat, azok után, hogy eddig az írásról és a tanácsadásról beszéltem. De úgy érzem, hogy az írók, kezdő írók segítése, a tanítás is valahol olyan, mint az anyaság. Önbizalomra és nyertes taktikákra tanítok másokat, akik ezt igénylik. Én ebben vagyok jó.

Tanulság, üzenet, tanácsok

6.Nádasi Krisz, mi életed legnagyobb tanulsága?

Hogy mindenen lehet változtatni, de nem biztos, hogy kell is. Ez egy fontos felismerés volt az életemben, és sokat kellett rá várnom. A tizen-, és huszonéves koromat azzal töltöttem, hogy bosszankodtam, amikor mások nem látták a nyilvánvalót és jól megmondtam nekik a véleményem. Sok energiát fektettem abba, hogy a többi ember megértse a logikámat, és hogy szerintem mi a helyes megoldás. Azután szépen lassan rájöttem, hogy az én véleményem legfőképp számomra értékes. Megtanultam elengedni mások problémáját, nem szívügyemmé tenni minden rosszul szerkesztett táblázatot, bénán szervezett programot, gyatrán megírt szerződést, félrenevelt gyereket.

Mindezzel együtt rájöttem, hogy amikor úgy érzem, egy adott problémát képtelen vagyok megoldani, mert oly mértékben rajtam kívül áll, hogy még szinte rálátásom sincs, nem hogy behatásom, akkor két dolgot tehetek: vagy elfogadom a probléma fennállását és továbblépek, vagy megvizsgálom a szélesebb képet és teszek valami őrültséget, ami kiforgatja a sarkaiból a rendszert. Mondok egy egyszerű példát. Ha irreális számlát kapok egy szolgáltatótól, jelzem feléjük, hogy gond van. De legyünk őszinték: akármilyen lakossági szolgáltatásról van szó, az egyénnek ritkán van igaza. Ha tehát háromezer forintot vissza tudnék veszekedni, ha elmegyek a cég ügyfélszolgálatára és kiállom a sort és beszélek három különböző emberrel, akkor én bizony elgondolkodom, megtegyem-e. Hiszen valószínűleg vesztenék (több évtizedes tapasztalatom mondatja ezt velem), ezenkívül rámenne két-három órám, esetleg egy fél nap szabadságom arra, hogy próbálkozzam. Bosszús lennék, már csak a fölösleges időráfordítás és költségek miatt is, és még a pénzhez sem jutnék hozzá. Az ilyen problémákat tehát jellemzően elengedem, ha elsőre nem tudom őket megoldani. Ha viszont komoly dologról beszélünk, mondjuk egy kórházi kezelésről, amire az egyik családtagnak szüksége van, akkor addig megyek, amíg meg nem kapom, ami kell. Megtanultam például azokat az ajtókat keresni, amire az van ráírva: „Kopogással ne zavarják a rendelést!”, hiszen ezen ajtók mögött ülnek az okos emberek.

7.Mi az üzeneted, a küldetésed, vagy amit képviselsz a világban?

Hogy a siker azokat találja meg, akik keresik. Épp mint a viccben: „Kohn, könyörgök, vásárolj egy lottószelvényt!” Mert valóban, sosem lehet ötösünk a lottón, ha még a szelvényt sem vásároljuk meg. Ha nem tudjuk, mit akarunk az élettől, vagy ha nem dolgozunk rajta, hogy ezt megszerezzük, akkor az álmunk nem fog beteljesedni.

Az írás terén én magam vagyok az egyik lottószelvény: aki hozzám fordul, azt már eleve siker fogja érni, mert én mindenkinek meg tudom mondani, merre menjen tovább, hogy igazán jó szöveget írjon. Azért írom a blogot és azért segítek mindenkinek, aki hozzám fordul, mert túl sok a negativitás ebben a világban. Nem értek egyet azokkal, akik azt mondják, az írás fennkölt dolog, és csupán a kiválasztott kevesek, akiket éppen megszáll az ihlet, csak ők lennének jogosultak a könyvírásra. Erről szó sincs. Miért ne írhatna egy tinilány romantikus vámpírsztorit? Miért ne írhatná le egy nagymama a gyerekkori emlékeit? Igenis joguk van hozzá, és ahhoz is joguk van, hogy érdemi véleményt és segítséget kapjanak, ne csak egy durva választ, hogy „menjél inkább táncolni”.

8.Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének kiemelkedő egyéniségek lenni?

Hogy felejtsék el ezt a célt. Nem lehet célom az, hogy én más legyek, több legyek, mint az átlagember. Egyrészt azért, mert eleve más vagyok, másrészt azért, mert eleve több vagy kevesebb vagyok másoknál, attól függően, pontosan miről beszélünk. Inkább azt javaslom az olvasóknak, találják meg magukban azt az embert, akivé válni szeretnének. Tudják, hová tartanak. Képzeljék el magukat negyven-, hatvan-, nyolcvan-, százévesen és keltsék életre azt az embert, de közben ne hozzanak aránytalanul nagy áldozatokat. Mert botorság az aranytartalékként félretett pénzemet egy az egyben belefektetni egy kockázatos vállalkozásba, vagy arra apellálni, hogy egy évig csak napi négy órát alszom és így beindíthatom az üzletet. Tudni kell egyensúlyban tartani a mérleget!

9.Nádasi Krisz, mi az, amit szívesen elmondanál még?

Talán mások szájából már elhangzott, de ha így van, akkor sem baj, ha megerősítem: igaz az a mondás, hogy a halálos ágyán még soha senki nem kívánta azt, hogy bárcsak többet dolgozott volna. Mindig nézz körül és tudd, mi a legfontosabb az életedben. Tedd azt, amit szeretnél, de csakis akkor, ha ezzel fejlődsz, értéket teremtesz és másoknak segítesz. Az időd véges: töltsd azzal, hogy az álmodért dolgozol és a családoddal vagy!

Látogassatok el Krisz weboldalára is! Nagyon hasznos.

krisznadasiwrites.hu