Álomvilágban

Végre eljött a nap, amikor találkozhatott vele. Hetek óta várta ezt a pillanatot, amikor megismerheti azt az embert, aki már mindent elért az életben. Soha nem látta még élőben, úgy ajánlották neki.

Erős kisugárzású, intelligens, markáns arcvonású, atletikus férfiúként képzelte el, akinek a kisujjában van minden dolog. Egy parkban beszélték meg a találkozót, verőfényes napsütésben. Már éppen türelmetlenkedni kezdett volna, amikor látta, hogy valami parkgondozó féle tesz-vesz a mellette levő virágágyásban.

Nézze ember, nem tudná ezt máskor folytatni – vetette oda neki – fontos találkozóm van itt.

Az apró emberke látszólag oda sem figyelt rá. Bosszúsan nézett az órájára, majd körülnézett, de nem látott senkit közeledni.

Muszáj pont most itt ténykednie? – fordult ismét a parkgondozóhoz.

A fickó most már odanézett felé. Meglehetősen fura ábrázata volt, és göcsörtös mozdulatai, úgy nézett ki, mint egy félnótás. Bólogatott, ami minden bizonnyal igent jelentett.

Mivel a férfi nem mutatott hajlandóságot a kommunikációra, kissé arrébb ment, majd fel-alá kezdett járkálni. Végül leült a virágágyások mellé.

Nem tudna arrébb menni, fontos dolgom van itt – hallotta egyszer csak. Majd hanyatt vágódott ültében a meglepetéstől. A kertészféleség volt az, akiről már majdnem elfeledkezett, úgy belemerült a gondolataiba.

Csak arrébb húzódjak, vagy menjek el ? – kérdezte meglepve.

Elég, ha arrébb húzódik – hangzott a tömör válasz.

Egy kicsit jobban megnézte a fickót. Talán nem is félnótás. Alacsony, nem túl bizalomgerjesztő külsejű, a korát isten se mondhatná meg… De amúgy dolgosnak tűnik. Aztán elhessegette ezeket a gondolatokat, hiszen sokkal fontosabbra várt.

Élete egyik – ha nem a legfontosabb – találkozójára. Végre választ kap a kérdéseire. Milyen régóta várta ezt a napot! Annyi sikertelenül eltöltött év után… Annyi mindenre vágyott, és számos terve volt, az élet mégis cudarul bánt vele. Jóindulata és ötletei ellenére nem tudta megvalósítani, amit szeretett volna.

Alomvilagban elsz

Akkor jött valaki és ajánlott egy embert, aki meg tudja mutatni, hogyan valósítsa meg álmait. De az illető késett. Vagy talán el sem jön? Megint nem jön össze. Mint már annyiszor az életben. Éppen itt tartott gondolatban, amikor valaki megkocogtatta a vállát. Felriadt és a parkgondozót látta, aki éppen az ásójával érintette meg.

Hagyd ezeket a buta gondolatokat! – mondta.

Először nem tudta, mit mondjon. Aztán elképedve nézett rá. – Miről beszél?

Kezdtél elkedvetlenedni.

És magát ez miért foglalkoztatja?

Nincsen rá semmi okod.

Megvakarta a fejét. – De még mennyi! Ha maga azt tudná…

Tudom.

Újra ránézett a fickóra. Lehet, hogy mégiscsak félnótás. – Honnan a fenéből tudná?

Csak egy okod van, hogy megint rossz irányba figyeltél.

Tessék, most meg már le is tegezi. De hát miről beszél?

Jobban megnézte az embert. Az mereven nézett a szemébe, és ettől kicsit furcsán érezte magát. – Akarsz valamit tőlem? – tegezte vissza.

Dehogy. Csak láttam, hogy megint ismétled önmagad.

Mégis, miről beszélsz?

Szereted sajnálgatni magad, ugye?

Fogalmad sincs, mi járt a fejemben.

Nem nehéz kitalálni.

Érdeklődve bámult vissza rá. – Mondd csak!

Arra gondoltál, hogy már megint nem jönnek össze a dolgok.

Még a lélegzete is elállt meglepetésében, de aztán gyorsan összeszedte magát. Biztosan nagyon csüggedt testtartást vett fel és a férfi ebből erre következtetett.

Bonyolult ez. Úgysem értheted meg.

Ó, dehogynem. Szereted bonyolítani a dolgokat, ugye?

Miről beszélsz?

A fickó letette az ásóját és melléült. – Pontosan mióta dolgozol magad ellen? – kérdezte. Nem tudta eldönteni, hogy komolyan beszél hozzá, vagy valóban elment az esze. Aztán úgy döntött, hogy felveszi a kesztyűt, és válaszol neki.

Hát, úgy több évtizede.

Az elég sok idő. De hát miért?

A képlet roppant egyszerű: tele vagyok vágyakkal, álmokkal, de ebben az átkozott világban minden olyan nehéz – mondta bosszúsan.

A férfi csak bólogatott. – Valóban, minden olyan nehéz – ismételte. A te fejedben – tette hozzá nyomatékosan.

Úgy hiszed, viccelek? – kérdezte mérgesen.

Nem, nagyon is komolyan beszélsz. De álomvilágban élsz.

Tudom, már mások is mondták. Elérhetetlen álmokat kergetek.

Nem, nem arról van szó. Hagyod, hogy mások határozzák meg az álmaidat.

Elképedve bámult újra a férfi szemébe. – Ezt honnan veszed?

Nagyon sokan ezt teszik. Te csak öntudatlanul átvetted ezt a szokást. De az álmok és a mindennapi realitás között csak egy különbség van – mutatott körbe. Aztán, hogy befejezze az állítását, ránézett. – Te.

Egy pillanatig nem szólt semmit, aztán kibökte: – Nézd, inkább hagyjál ezzel ezzel az ezoterikus maszlaggal. Én is tudom, hogy felelős vagyok az életem alakulásáért. De vannak bizonyos körülmények…

Állj! – szólt rá a férfi. Ne folytasd ezt a gondolatmenetet. Mutatok egy másikat. Kezdd ezzel: létrehozok bizonyos körülményeket…

Te viccelsz velem.

Eszem ágában sincs. Csak nem hagyom, hogy elvesztegesd az idődet.

Most vesztegetem, amikor veled filozofálok.

A férfi szúrósan nézett a szemébe. – Lehet, hogy te filozofálsz, de én a valóságról beszélek. Nincsen végtelen sok időd a Földön. Elkezdesz munkálkodni azon, amit akarsz, vagy kárba vész az egész.

A férfi egyre jobban meglepte. – De hát ki vagy te?

Azt hirtelen megvilágosodott minden. Felugrott.

Miért nem szóltál? Ha tudtam volna, hogy rád vártam…

Ha nem álomvilágban élnél, észrevetted volna.

Mivel többedszerre került szóba ez a kifejezés, rákérdezett.

Mit értesz álomvilág alatt?

Amikor mások, a külvilág, vélemények, távoli események és hitek határozzák meg a gondolataid tartalmát.

Mások pont akkor mondanák, hogy álomvilágban élek, ha nem ezt tenném.

Lehetséges. Ők egymást tartják álomvilágban a sokszor ismételgetett szuggesztióikkal. – Mint például?

Nem lehetséges. Nem érdemes. Nem vagy(ok) elég jó. Nem tehetem meg. Nincs rá elég pénz, idő, energia…

Mindketten mosolyogtak.

Én azért nem voltam ennyire negatív.

Tudom – válaszolta a férfi. De nem vetted észre, hogy mégiscsak sikerült elterelniük a figyelmedet. És arra sem jöttél rá, hogy magadat sem tartod valami nagyra.

És… akkor most mit tegyek?

Először is olvasd el ezt:

10 lépés a kiváló egyéniség felépítéséhez

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.