Jenei Gizella, az introvertált vállalkozó útja egy felébredő személyiség folyamata, aki ezt adja át, vagy inkább hozza elő másokból. Ő egy olyan tréner, akinek volt egy olyan fordulópont az életében, amikor a váltástól közelebb került saját identitásához. Oldalain, mint például az Introvertált vállalkozó, kapcsolatba kerülhetsz azzal, amit ő tud.
Jenei Gizella, az indulás, az út
„Megengedtem magamnak, hogy ne a leghangosabb legyek, hanem a leghitelesebb”
1.Volt egy pillanat, amikor rájöttél, hogy nem kell másnak látszanod ahhoz, hogy sikeres legyél?
Nem egyetlen pillanat volt, inkább egy hosszú folyamat, aminek egyszer csak összeálltak a darabjai.
Amikor vállalkozni kezdtem, azt hittem, hogy a sikernek van egy jól meghatározott receptje. Azt láttam magam körül, hogy azok a vállalkozók sikeresek, akik hangosak, folyamatosan szerepelnek, videóznak, minden nap posztolnak, magabiztosan értékesítenek, és látszólag soha nem bizonytalanok. Én pedig egyik sem voltam.
Sokáig azt gondoltam, hogy nekem kell megváltoznom. Megpróbáltam olyan marketingeszközöket használni, amelyek másoknak működtek, de minden alkalommal azt éreztem, hogy szerepet játszom. Kívülről talán rendben volt, belül viszont egyre fárasztóbb lett. Minél inkább próbáltam megfelelni egy olyan képnek, amiről azt hittem, hogy ezt várja el a világ, annál inkább eltávolodtam önmagamtól.
A fordulópont akkor jött el, amikor elkezdtem felismerni, hogy lehet, hogy nem én vagyok rosszul összerakva, hanem csak rossz mintát próbálok követni.
Ez a felismerés mindent megváltoztatott.
Elkezdtem elengedni azt a gondolatot, hogy sikeres csak úgy lehetek, ha extrovertáltként viselkedem. Helyette elkezdtem azt keresni, hogy hogyan tudok úgy kommunikálni, hogy az nekem is természetes legyen. Mindig is szerettem írni, ezért erre alapozva indultam el. Elkezdtem blogot vezetni, olyan tartalmakat készíteni, amelyekben nem eladni akartam, hanem informálni, segíteni. Megengedtem magamnak, hogy ne a leghangosabb legyek, hanem a leghitelesebb.
És érdekes módon éppen ekkor kezdtek megérkezni a vásárlók.
Ma már úgy látom, hogy nem az hozta meg a változást, hogy jobb marketinges lettem, hanem az, hogy végre abbahagytam azt a küzdelmet, hogy valaki másnak próbáljak látszani.
Ez az élmény formálta a vállalkozásomat is. Azért dolgozom ma csendesebb, visszafogottabb vállalkozókkal, mert szeretném, ha ők is minél hamarabb felismernék, hogy nem velük van a baj. Hogy nem kell más személyiséget felvenniük ahhoz, hogy megtalálják az ügyfeleiket, sokkal inkább azt kell megtalálniuk, hogyan tudnak önmaguk maradni, miközben láthatóvá válnak.
2.Mit hagytál magad mögött, amikor a mostani utadat választottad?
Ha csak a külső dolgokat nézzük, akkor egy teljesen más szakmát hagytam magam mögött, hiszen nemzetközi kapcsolatok szakon végeztem, és a fő szakirányom a területfejlesztés volt. De az igazi változás nem ez volt.
Sokkal nehezebb volt elengedni azt a gondolkodásmódot, hogy mindig meg kell felelnem mások elvárásainak.
Éveken át azt hittem, hogy akkor csinálok jól valamit, ha követem a bevált utakat. Ha azt teszem, amit mások javasolnak, ha nem lógok ki a sorból. Ez biztonságosnak tűnt, de közben egyre kevésbé éreztem, hogy a saját életemet élem.
Amikor vállalkozó lettem, ezt a mintát magammal hoztam. A marketingben is azt kerestem, mit „kell” csinálni. Ugye mit hallunk állandóan: videózni kell, minden nap posztolni kell, mindenhol jelen kell lenni, és minél hangosabbnak kell lenni. Sokáig azt hittem, hogy ha ezek nekem nem mennek könnyen, akkor velem van a probléma.
Ma már tudom, hogy nem a személyiségemet kellett lecserélnem, hanem a hiedelmeimet.
El kellett engednem azt az elképzelést, hogy csak egyféleképpen lehet sikeres vállalkozást építeni. Hogy a láthatóság egyenlő a folyamatos szerepléssel, és hogy az értékesítés csak akkor működik, ha rábeszélünk valakit valamire.
Ezek helyett elkezdtem felépíteni a saját utamat. Olyat, amelyben a bizalom fontosabb, mint a hangosság. A valódi segítség fontosabb, mint a figyelem mindenáron való megszerzése, és ahol nem kell másnak mutatnom magam azért, hogy az emberek engem válasszanak.
Talán ezt hagytam magam mögött a leginkább: azt a belső kényszert, hogy bele kell férnem valaki más sikerreceptjébe.
Ma már nem hiszem, hogy egy jó vállalkozónak egy bizonyos személyiségtípushoz kell hasonlítania. Inkább azt gondolom, hogy akkor tud igazán eredményes lenni valaki, ha megtalálja azt az utat, amely összhangban van önmagával. Nekem ez volt a legnagyobb váltás – emberként és vállalkozóként is.
Jenei Gizella – az introvertált vállalkozó útja
3.Jenei Gizella, mikor lett az introvertáltságodból erő?
Sokáig egyáltalán nem éreztem erőnek. Inkább úgy gondoltam rá, mint valamire, ami hátráltat. Már gyerekkoromban is éreztem a hátrányát, hiszen egyből rám sütötték, hogy én csendes, visszahúzódó vagyok, pedig csak lassabban nyíltam meg. Emiatt folyamatosan azt éreztem, hogy nem jól működök.
Később pedig azt láttam, hogy azok a vállalkozók sikeresek, akik könnyedén építenek kapcsolatokat, szeretnek szerepelni, bátran kiállnak a kamera elé, és szinte bármilyen helyzetben magabiztosak. Én ezzel szemben mindig jobban szerettem a csendes beszélgetéseket, az átgondolt munkát és azt, hogy mielőtt megszólalok, legyen időm végiggondolni, mit szeretnék mondani.
Sokáig azt hittem, hogy ez kevés.
Aztán egyre több ügyféllel dolgoztam együtt, és feltűnt valami. Az emberek nem azért kerestek meg, mert én voltam a leghangosabb a piacon. Azért jöttek, mert úgy érezték, megértem őket, figyelek rájuk, nem akarom rájuk erőltetni a saját megoldásomat, meghallgatom őket, kérdezek, és segítek megtalálni a saját útjukat.
Ekkor értettem meg, hogy azok a tulajdonságok, amelyeket korábban gyengeségnek hittem, valójában a legnagyobb erősségeim közé tartoznak.
Az introvertáltság számomra nem azt jelenti, hogy félénk vagyok vagy nem szeretek emberek közelében lenni, emberekkel dolgozni. Inkább azt, hogy másképp kapcsolódom hozzájuk. Mélyebben szeretek beszélgetni, és inkább figyelek, mint hangosan beszélek, illetve inkább építek bizalmat, mint gyors benyomásra törekszem.
Ma már azt gondolom, hogy nem az introvertáltság lett az erőm, hanem az, hogy végre elfogadtam azt, hogy introvertált vagyok – megismertem a saját működésem. Attól a pillanattól kezdve nem arra pazaroltam az energiám, hogy valaki másnak tűnjek, hanem arra fókuszáltam, hogy abból hozzam ki a legtöbbet, aki vagyok.
És talán ezt szeretném a hozzám forduló vállalkozóknak is átadni. Nem azt, hogy az introvertáltság jobb vagy rosszabb, mint az extrovertáltság. Hanem azt, hogy egyik sem akadálya a sikernek. Az igazi akadály az, amikor azt hisszük, hogy csak úgy lehetünk eredményesek, ha megjátsszuk magunkat és közben akár meg is tagadjuk a saját természetünket.
4.Mit csinálnak másképp az introvertált vállalkozók, mint a többiek?
Szerintem alapvetően másképp kapcsolódnak az emberekhez.
A munkám során azt látom, hogy a csendes, esetleg introvertált vállalkozók ritkán akarnak mindenáron a figyelem középpontjába kerülni. Nem a leghangosabbak szeretnének lenni, hanem a leghasznosabbak. Inkább építenek bizalmat lépésről lépésre, mintsem gyors hatást akarnának elérni.
Sokuknak fontosabb egy mély beszélgetés, mint egy nagy közönség. Inkább írnak egy olyan cikket, ami valóban segít valakinek, mint hogy készítsenek egy látványos videót csak azért, mert azt mondta nekik valaki, hogy azt „kell”. És inkább hosszú távú kapcsolatokat építenek, mint gyors sikereket kergetnek.
Persze ennek van árnyoldala is.
Az introvertált vállalkozók gyakran túl sokat gondolkodnak. Hajlamosak addig csiszolni egy posztot, amíg végül nem is teszik közzé. Kételkednek magukban, és sokszor magasabb mércét állítanak saját maguk elé, mint bárki más. Nem azért maradnak csendben, mert nincs mondanivalójuk, hanem mert szeretnének valóban értéket adni, de közben tele vannak félelmekkel.
Éppen ezért nem hiszem, hogy nekik extrovertálttá kellene válniuk. Inkább arra van szükségük, hogy megtalálják azt a kommunikációs formát, amely illik a személyiségükhöz, és amely a bennük lévő félelmekkel együtt is működhet.
Hiszek abban, hogy nem egyetlen jó marketingút létezik. Van, akinek a videó természetes, másnak az előadás, megint másnak az írás vagy a személyes beszélgetések. A cél nem az, hogy mindenki ugyanúgy kommunikáljon, hanem hogy megtalálja azt a formát, amelyben hiteles tud maradni, és azt, amit hosszú távon tud működtetni.
Azt gondolom, hogy amikor a csendes, introvertált vállalkozók megtalálják a saját útjukat, nem hangosabbak lesznek, hanem nyugodtabbak. Nem azért kommunikálnak, mert úgy érzik, muszáj, hanem mert van mit mondaniuk. És ezt az emberek is megérzik.
Fordulópontok
5.Volt olyan tanács, amit sokáig követtél, aztán rájöttél, hogy egyáltalán nem neked szól?
Igen. Sőt, ma már azt mondanám, hogy nem is egyetlen tanács volt, hanem egy egész gondolkodásmód.
A vállalkozói utam elején azt hallottam mindenhol, hogy akkor leszek sikeres, ha folyamatosan nyomulok. Eleinte a helyi termék vásárokon, később online.
A vásárokon azt láttam, hogy azok a termelők eredményesek, akik hangosak, akik leszólítják az embereket, akik vicceskednek, poénkodnak és mindenkivel szót értenek.
Az online térben pedig mindez úgy mutatkozott meg, hogy videóznak, élőznek, posztolnak minden nap, megmutatják a teljes életüket és mindenhol jelen vannak.
Eleinte tényleg azt hittem, hogy csak akkor lesznek vásárlóim, ha állandóan szerepelek, nyomom magam és a termékem.
Mivel kezdő voltam, természetesnek vettem, hogy ezt kell csinálnom. Hiszen akik ezt tanították, sikeresek voltak. Azt gondoltam, hogy biztosan velem van a baj, ha nekem ez ennyire nehéz.
Próbálkoztam. Voltak dolgok, amiket megcsináltam, de minden alkalommal azt éreztem, hogy rengeteg energiát vesznek el, miközben alig hoznak eredményt. Nem önmagamként voltam jelen, hanem próbáltam megfelelni egy olyan vállalkozói mintának, ami nem illett hozzám. Sokszor emiatt görcsbe rándult a gyomrom. Mint ahogy az alábbi képen is. Azt hiszem ez a kép nagyon jól visszaadja azt tehetetlenséget, szorongást, amit akkor éreztem.
Aztán később a legfontosabb felismerésem az lett, hogy attól, hogy valami működik valakinél, még nem biztos, hogy nekem is jó út lesz.
Ezért elkezdtem figyelni arra, hogy én miben érzem magam jól, és közben mi hoz valódi eredményt. Nálam a blogcikkek, az átgondolt tartalmak, a hírlevelek, a személyesebb hangvétel sokkal jobban működtek, mint az állandó szereplés. Nem azért, mert ezek önmagukban jobbak, hanem mert én ezeken keresztül tudtam hitelesen kapcsolódni az emberekhez. Így tudtam egy olyan környezetet megteremteni, amelyben én is jól éreztem magam, és az emberek is szívesen jöttek oda hozzám. Többé már nem nekem kellett futnom utánuk, hanem ők kerestek fel engem, hogy tőlem szeretnének vásárolni, velem szeretnének együtt dolgozni.
Ez a felismerés nemcsak a saját vállalkozásomat változtatta meg, hanem a munkámat is. Ma már soha nem mondom egy ügyfélnek, hogy „ezt vagy azt kell csinálnod”. Inkább azt keressük meg együtt, hogy az ő személyiségéhez, értékrendjéhez, vállalkozásához és élethelyzetéhez mi illik.
Mert nem hiszem, hogy a siker azon múlik, ki tudja jobban lemásolni mások receptjét. Sokkal inkább azon, hogy megtaláljuk a saját utunkat, és legyen bátorságunk végig menni rajta.
6.Jenei Gizella, mi volt a legcsendesebb, mégis legnagyobb fordulópont az életedben?
Kívülről nézve valószínűleg nem is látszott. Nem volt egy nagy bejelentés, nem volt egy látványos karrierváltás vagy egy pillanat, amikor minden megváltozott. Inkább egy belső döntés volt.
Sokáig úgy éltem és dolgoztam, hogy folyamatosan azt figyeltem, mit várnak tőlem mások. Ott cikáztak a fejemben a kérdések: Vajon elég jó vagyok? Elég felkészült? Elég magabiztos? Vajon jól csinálom? Mit szólnak majd hozzá?
Ez a gondolkodás rengeteg energiát vitt el. Nemcsak a vállalkozásomban, hanem az életem más területein is.
A fordulópont akkor jött el, amikor rájöttem, hogy nem tudok egyszerre önmagam lenni és mindenkinek megfelelni. Ez elsőre egyszerű mondatnak tűnik, de nekem hosszú időbe telt, mire valóban megértettem.
De amikor sikerült, akkor attól kezdve már nem azt kérdeztem magamtól, hogy vajon ez másoknak tetszeni fog-e, hanem sokkal inkább azt, hogy ez tényleg én vagyok-e. Fontos szempont lett számomra, hogy tudok-e úgy dolgozni, úgy kommunikálni, úgy segíteni másoknak, hogy közben ne kelljen szerepet játszanom?
Érdekes módon éppen ez a belső változás hozta el a külső eredményeket is. Amikor már nem mindenáron meg akartam felelni, sokkal tisztábban tudtam megfogalmazni, miben tudok segíteni, kiknek szeretnék segíteni, és hogyan szeretnék jelen lenni.
Ma már azt gondolom, hogy az életünk legnagyobb fordulópontjai gyakran nem kívül történnek. Nem mindig egy új munkahely, egy új vállalkozás vagy egy díj változtat meg bennünket. Néha csak annyi történik, hogy végre abbahagyjuk a harcot önmagunk ellen.
Nálam ez volt a legcsendesebb, mégis a legnagyobb fordulópont. Mert ettől kezdve már nem azt próbáltam kitalálni, hogyan lehetnék olyan, mint mások. Inkább azt kezdtem felfedezni, hogyan tudok a leginkább önmagam lenni. És végül erre épült fel a vállalkozásom is.
Jenei Gizella – Lehet úgy vállalkozni, hogy közben nem akarunk mindenáron a figyelem középpontjában lenni
7.Miért döntöttél úgy, hogy a személyiségedből építesz vállalkozást?
Őszintén szólva, ez nem egy tudatos üzleti döntés volt. Nem ültem le egy nap azzal, hogy mostantól az introvertáltság lesz a vállalkozásom központi témája. Inkább az történt, hogy hosszú ideig próbáltam figyelmen kívül hagyni a saját személyiségemet. Azt hittem, hogy nekem kell alkalmazkodnom ahhoz, amit a vállalkozói világban látok.
Amikor azonban elkezdtem önazonosabban működni, egy érdekes dolog történt. Egyre több olyan ember talált meg, aki ugyanazokkal a nehézségekkel küzdött, mint én korábban. Azért kerestek, mert úgy érezték, hogy végre valaki kimondta azt, amit ők is éreztek, mégpedig azt, hogy lehet úgy vállalkozni, hogy közben nem akarunk mindenáron a figyelem középpontjában lenni. Lehet úgy marketingezni, hogy nem nyomulunk. És lehet úgy ügyfeleket szerezni, hogy közben nem veszítjük el önmagunkat.
Ekkor értettem meg, hogy nem egyszerűen szolgáltatást nyújtok. Saját tapasztalatból tudok segíteni olyan embereknek, akik ugyanazon az úton járnak, amelyen én is végigmentem. Számomra a személyiség nem marketingeszköz. Nem egy címke, amit ráteszek a vállalkozásomra, hogy kitűnjek a tömegből. Inkább egy kiindulópont.
Éppen ezért az sem célom, hogy az introvertált vállalkozókból mondjuk magabiztos előadókat faragjak. Sokkal inkább abban szeretnék segíteni, hogy felismerjék a saját erősségeiket, és olyan vállalkozást építsenek, amely nem állandó küzdelem önmaguk ellen.
Hiszem, hogy mindenkinek van egy olyan működési módja, amelyben a legjobb önmaga tud lenni. Amikor ezt megtalálja, a marketing sem egy kötelező feladatsor lesz, hanem a természetes folytatása annak, amit képvisel.
Érdekes dolgok
8.Mit tanított neked az első vállalkozásod, amit a második már egészen másképp csinál?
Az első vállalkozásom megtanított arra, hogy lehet keményen dolgozni úgy is, hogy közben nem a saját utadat járod – csak éppen nincs értelme.
Akkor még sokkal inkább kívülről vártam a válaszokat. Figyeltem, hogy mások mit csinálnak, milyen marketingeszközöket használnak, milyen tanácsokat adnak a szakértők, és igyekeztem ezeket minél pontosabban követni. Azt hittem, hogy ha elég jól lemásolom a sikeres vállalkozók módszereit, előbb-utóbb nekem is működni fog. Szégyen, nem szégyen, de én is beleestem abba a hibába, hogy induláskor mások sikerreceptjeit próbáltam lemásolni. Ma már tudom, hogy ez butaság volt.
Sok mindent megtanultam ebből az időszakból, és bizony azt is megtapasztaltam, hogy a másoknak bevált receptek nem mindig működnek ugyanúgy nálunk. Nem azért, mert rosszak, hanem mert nem vagyunk egyformák.
Amikor elindítottam a második vállalkozásomat, már egészen más szemlélettel kezdtem hozzá. Nem az volt az első kérdésem, hogy mit csinálnak mások, hanem az, hogy én hogyan tudok valódi értéket adni úgy, hogy közben önmagam maradok.
Ez a különbség kívülről talán apróságnak tűnik, belülről viszont mindent megváltoztatott. Ma már nem akarok minden új marketingeszközt kipróbálni csak azért, mert éppen az a trend. Nem érzem azt sem, hogy minden platformon jelen kell lennem. Inkább azt keresem, hogy mi az, ami valóban illeszkedik hozzám és a vállalkozásomhoz.
Érdekes módon ettől nem lett kisebb vagy kevésbé sikeres a vállalkozásom, hanem sokkal stabilabb lett. Azt tapasztalatom, hogy kevesebb a belső feszültség, több az öröm a munkában, és sokkal könnyebben találnak rám azok az emberek, akikkel igazán szeretek együtt dolgozni.
9. Jenei Gizella, mit jelent számodra az önazonos marketing?
Sokáig azt hittem, hogy a marketing arról szól, hogyan meg kell győznünk másokat. Ma már egészen máshogy látom.
Számomra az önazonos marketing nem egy módszer vagy egy technika, hanem sokkal inkább egy szemlélet.
Azt jelenti, hogy úgy mutatom meg, hogy ki vagyok, miben hiszek és miben tudok segíteni, hogy közben nem kell szerepet játszanom. Nem kell hangosabbnak lennem, mint amilyen vagyok. Nem kell sürgetnem az embereket vagy olyan eszközöket használnom, amelyek idegenek tőlem.
Hiszek abban, hogy a bizalom nem egy jól megírt értékesítési szövegből születik. A bizalom abból épül fel, hogy hosszú távon ugyanazt mutatjuk kifelé, akik valójában vagyunk – mert az emberek ezt megérzik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy az önazonos marketing mindig kényelmes. Sokszor éppen az a legnehezebb benne, hogy felvállaljuk a saját hangunkat. Hogy ne akarjunk mindenkinek megfelelni. Hogy merjük kimondani azt is, amiben nem értünk egyet a szakmánkkal. És hogy elfogadjuk: nem mindenki lesz a mi ügyfelünk.
Bár nem könnyű, de valahol mégis ez felszabadító. Felszabadító érzés tud lenni az, amikor valaki már nem akar mindenkinek tetszeni. Érdekes tapasztalás, hogy ilyenkor sokkal könnyebben talál rá azokra az emberekre, akiknek valóban tud segíteni. Mert hitelesnek érzik.
Az önazonos marketing számomra azt is jelenti, hogy nem a hiányra építünk. Nem félelmet keltünk, nem nyomást gyakorlunk, és nem próbálunk meg rábeszélni valakit valamire, amire nincs szüksége. Inkább megmutatjuk az értékünket, teret adunk a döntésnek, és bízunk benne, hogy akihez szól az üzenetünk, az felismeri benne önmagát.
„…az extrovertált a nyüzsgésből töltődik, az introvertált a csendből”
10.Van olyan félreértés az introvertált emberekkel kapcsolatban, amit jó lenne végleg elfelejteni?
Igen. Talán azt, hogy az introvertált emberek nem szeretnek emberekkel lenni, emberekkel foglalkozni. Ezt nagyon sokszor hallom, pedig a saját tapasztalatom ennek éppen az ellenkezője. Az introvertáltak között rengeteg kiváló coach, tanácsadó, pedagógus, terapeuta, vállalkozó van. Nem azért, mert szeretnek a figyelem középpontjában lenni vagy imádják a nyüzsgést, hanem mert őszintén érdeklik őket az emberek. Szeretnek figyelni, kérdezni, meghallgatni, elmélyülni egy-egy beszélgetésben.
Szerintem sokan összekeverik az introvertáltságot a félénkséggel vagy a zárkózottsággal. Pedig a kettő nem ugyanaz.
Az introvertáltság nem azt jelenti, hogy valaki félénk és nem tud kapcsolatot teremteni. Sokkal inkább az jellemzi, hogy másképp töltekezik. Míg egy extrovertált gyakran energiát nyer a nagy társasági eseményekből, addig egy introvertált számára ugyanez fárasztó lehet, és utána szüksége van egy kis csendre, hogy újra feltöltődjön. Nagyon leegyszerűsítve az extrovertált a nyüzsgésből töltődik, az introvertált a csendből.
Ez óriási különbség.
A másik félreértés, hogy az introvertált vállalkozóknak meg kell változniuk ahhoz, hogy sikeresek legyenek. Mintha a siker belépője az lenne, hogy mindenkinek hangos, nyomulós, magamutogató értékesítővé kellene válnia.
Én ezt egyáltalán nem hiszem. Sokkal inkább azt látom, hogy a legtartósabb sikereket azok a vállalkozók érik el, akik megtalálják a saját kommunikációs stílusukat. Lehet, hogy valaki remek előadó, míg más kiváló író. De olyan is van, aki személyes beszélgetésekben tud igazán kapcsolódni. Egyik út sem jobb a másiknál.
Talán ezért érzem fontosnak, hogy minél többet beszéljünk erről. Mert amikor valaki megérti, hogy nem kell más személyiséget felvennie a sikerhez, sokszor megkönnyebbül, és már nem azt keresi, hogyan lehetne olyan, mint mások, hanem azt, hogyan tudná a saját erősségeit jól használni.
És szerintem pontosan itt kezdődik az önazonosság – nemcsak a vállalkozásban, hanem az életben is.
A konklúzió
11.Ha ma újrakezdhetnéd, mit mernél hamarabb felvállalni?
Azt, hogy nem kell mindenkinek megfelelnem.
Ha újrakezdhetném, sokkal hamarabb elfogadnám, hogy nem az a cél, hogy mindenki szeressen, mindenkinek tetsszen, amit csinálok, vagy mindenki egyetértsen velem. Sok energiát vitt el az, hogy megfeleljek olyan elvárásoknak, amelyeket sokszor csak én képzeltem magam elé.
Korábban gyakran elbizonytalanított, ha valaki más teljesen másképp csinálta a marketinget vagy a vállalkozásépítést. Azt gondoltam, biztosan neki van igaza, nekem pedig alkalmazkodnom kell. Ma már tudom, hogy attól, hogy valaki sikeres egy bizonyos úton, nekem még nem kell ugyanazon végigmennem.
Hamarabb felvállalnám azt is, hogy csendesebb vagyok.
Régen ezt inkább hátránynak láttam. Ma már tudom, hogy a nyugodtabb jelenlét, a figyelem, az alapos gondolkodás és az empátia nem olyan tulajdonságok, amelyeket kompenzálni kell, hanem olyan értékek, amelyekre lehet építeni.
És talán azt is hamarabb kimondanám, hogy nem szeretnék mindenkinek segíteni.
Ez elsőre furcsán hangozhat egy coach szájából, de számomra felszabadító felismerés volt, hogy nem nekem kell minden vállalkozó problémáját megoldanom, hanem azokra fókuszálhatok, akikkel igazán jól tudok együttműködni. És azokkal tudok igazán jól együtt dolgozni, akik nyitottak arra a szemléletre, amit én is képviselek. Akik nem gyors trükköket keresnek, hanem szeretnének olyan vállalkozást építeni, amely hosszú távon is összhangban van önmagukkal. Felszabadító volt, hogy nyugodtan mondhatok nemet, kimondhatom azt, hogy ha valaki számára nem én vagyok a jó választás, mert már tudom, hogy vannak olyan emberek, akiknek viszont én tudok segíteni – és ők rám találnak.
12.Mit szeretnél, hogy az emberek megértsenek önmagukról, miután veled találkoztak?
Azt szeretném, hogy megértsék, hogy nem velük van a baj.
Nagyon sok olyan vállalkozóval találkozom, aki a sok sikertelen próbálkozás után úgy érkezik hozzám, hogy azt hiszi, alkalmatlan a marketingre, a vállalkozásra. Azt mondja, hogy ő nem tud eladni, nem tud posztot írni, nem szeret videózni, utál nyomulni, és úgy érzi, hogy ehhez az egészhez ő kevés.
Pedig a legtöbbször nem erről van szó. Sokkal inkább arról, hogy olyan módszerekkel próbálkoztak, amelyek nem illenek hozzájuk. És amikor ezek nem működtek, azt hitték, a hiba bennük van.
Én azt szeretném, ha megértenék, hogy a személyiségük nem akadály, hanem kiindulópont. Szeretném, ha felismernék, hogy nem mindenkinek ugyanazt az utat kell végigjárnia, nem minden vállalkozónak kell ugyanúgy kommunikálnia, ugyanúgy ügyfelet szereznie vagy ugyanúgy felépítenie a vállalkozását.
Sokkal fontosabbnak tartom, hogy mindenki megismerje önmagát. Hogy tudja, hogy miben erős, hogyan szeret kapcsolódni az emberekhez, milyen formában tud a leginkább értéket adni. Én ebben tudom őket támogatni. Mert amikor mindez a helyére kerül, a marketing sem lesz állandó küzdelem.
De talán ami ennél is fontosabb, hogy bátrabban merjenek önmaguk lenni, találják meg a saját hangjukat. Ne akarjanak mindenáron megfelelni másoknak. Ne akarjanak egy olyan szerepet eljátszani, amely hosszú távon kimeríti őket. Merjenek úgy vállalkozni, hogy közben nem veszítik el azt, akik valójában.
Ha valaki egy közös munka után már nem azt kérdezi magától, hogy miért nem olyan, mint a többiek, hanem inkább azt, hogy hogyan tud még inkább önmagaként jelen lenni, akkor úgy érzem, valami igazán fontos történt.
Kicsoda Jenei Gizella?
+1. Mi az, ami téged – ha az introvertáltságot nem számítjuk – a leginkább kifejez – aki Te vagy?
Azt hiszem, hogy a hitelesség.
Nem azért, mert mindig tökéletesen önazonos voltam. Éppen ellenkezőleg. Azért, mert pontosan tudom, milyen érzés hosszú időn keresztül megpróbálni megfelelni olyan elvárásoknak, amelyek valójában nem rólunk szólnak.
Talán ezért lett számomra ennyire fontos, hogy amit mondok és amit élek, összhangban legyen egymással.
Nem szeretnék olyan tanácsot adni másoknak, amit én magam sem tudnék jó szívvel követni. Nem szeretnék olyan módszereket tanítani, amitől én is rosszul érezném magam. És nem szeretnék olyan vállalkozást építeni, amely kívülről sikeresnek látszik, belülről pedig folyamatos feszültséget okoz.
Engem mindig jobban érdekelt a mélység, mint a felszín.
Szeretek kérdezni. Szeretem megérteni, hogy mi van a kimondott mondatok mögött. Kíváncsi vagyok, hogy miért akad el valaki újra és újra ugyanott. Mi az a hiedelem vagy félelem, ami visszatartja. És szeretem látni azt, hogy sokszor nem egy új marketingeszközre van szükség, hanem egy új nézőpontra, mert amikor ez megszületik, utána a gyakorlati lépések is sokkal könnyebbé válnak.
Hiszek abban, hogy az emberekben sokkal több van annál, mint amit elsőre megmutatnak magukból. Néha csak arra van szükségük, hogy valaki higgyen bennük addig, amíg ők is képesek lesznek rá.
Ha egyetlen mondatban kellene megfogalmaznom, hogy ki vagyok, talán ezt mondanám: Egy olyan ember, aki hisz abban, hogy nem akkor kerülünk a helyünkre, amikor megpróbálunk valaki mássá válni, hanem amikor végre merünk azok lenni, akik mindig is voltunk.
Eyn vagyok, az Egyéniségépítés oldal alapítója és (fő) szerzője. Az 1990-es évek eleje óta foglalkozom önfejlesztéssel, 2009 óta írok kapcsolódó témákban könyveket és cikkeket, valamint készítek weboldalakat. 2016 óta készítek ezzel kapcsolatos tudás és oktatóanyagokat, vezetem a Belső Kört és tartok közvetlen beszélgetést chaten.
Bővebben…
Hagyjon egy választ!
Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!