Minden egyes másodperccel kevesebb az időd.

De nem ez a baj, hanem, hogy nem azzal töltöd, amit a leginkább szeretnél.

Felkelsz reggel és tudod, hogy egy újabb nap eltelt.

Az idő, ami soha vissza nem tér.

Az élet elmegy így is, úgy is (???)

Hol van a Te időd? Ki birtokolja? Tisztában vagy vele, mennyire értékes?

Életidő

  • Nem nézek, hallgatok, olvasok híreket.

  • Nem nézek szappanoperákat.

  • Nem tanulok hagyományos módon.

  • Nem korlátozom a tudatosságom az 5 érzékszervre.

  • Nem a külvilágban keresem a biztonságot.

  • Nem hagyom, hogy olyan szokások vezessenek, melyek nem a javamat szolgálják.

Tisztában vagyok vele, hogy az életidőm megfizethetetlenül drága, s amit most elvesztegetek, már nem kaphatom vissza.

Miért mondom mindezt el neked?

Érkeznek emberek, s szinte mindig ugyanaz történik.

Mi a probléma?

Tettél valamit ellene?

Mindent megtettél?

És itt ezen a ponton kiderül valami. Nem a probléma a baj, hanem az illetőnek valamilyen szempontból változnia kellene, hogy ez eltűnjön az életéből, de erre nem hajlandó. Ugyanis mi történne akkor?

Vállalnia kellene a felelősséget azért, ami történik vele.

Nem panaszkodhatna többet, nem kereshetne kifogásokat, nem háríthatná másokra, vagy a körülményekre, hogy ez és ez, ezért nem, stb.

Aki megszokta sok éven át, hogy ezzel töltődik fel, annak, olyan mintha kihúznák a fogát. Ugyanis ezentúl saját magában kellene megtalálnia az energiát, és nem mások figyelmében.

Zavar, amit mások mondanak, vagy gondolnak rólad?

Ha egyszer többet (mást) akarsz, mint az átlag (és itt most nem csak anyagiakra gondolok), szinte biztos, hogy lesznek, akik megpróbálnak eltéríteni, lehúzni.

Számít, mit mond az, aki nem is érti igazán mit csinálsz?

Ezeknek az embereknek egy része egy idő után csodálni fog, másik része hitetlenkedik, a többi pedig eltűnik az életedből. Valójában soha nem volt igazi közük ahhoz mit teszel és lövésük sem róla. Ők csak a saját véleményüket hangoztatták, hogy megnyerjék a Te, vagy mások figyelmét. Jobbat nem tudnak.

Akik próbálnak lehúzni, egy másodperc is túl sok, hogy foglalkozz velük. Foglalkozz azokkal, akik szívvel-lélekkel képviselnek valami küldetést, és inkább felemelik a másik embert.

Hogyan kezeld azokat, akik igyekeznek tudatosan, vagy tudattalanul visszafogni?

Ismered a típusaikat?

(Ha kíváncsi vagy, hallgasd meg, de ha sietsz, haladj tovább.)

Tényleg értékes vagy? Miért nem vállalod?

Önértékelés

Azt hiszem az vagyok, de hogyan mutassam meg?”

Van valami, amit tudok/csinálok. De hogyan értékesítsem? Utálok eladni.”

Tudod mit? Én is. De imádom. Hogy ez ellentmondás? Csak amíg nem érted a lényegét. Ha nekem tukmálnom kellene valamit, amiben nem hiszek, az rettenetes lenne. De amikor tudok valamit, mert megoldottam, és másnak is megmutatom, az jó érzés.

Te is értékesítesz életed számtalan részében. Már amikor elmesélsz valakinek valamit, vagy egy mondatot posztolsz a Facebookon. De amikor állást pályázol, a másik nemből akarsz meghódítani valamit, vagy csak egyszerűen megmutatod amid van, főleg azt teszed.

De hogyan értékesítheted úgy önmagad, majd amit adsz, hogy a másik ennek szívből örüljön, és magasabb szintű kapcsolat alakuljon ki köztetek?

Hogyan hass úgy másokra, hogy az ne meggyőzés legyen, hanem a másik azt érezze, hogy felszínre hoztad benne, amire ő vágyott, csak nem tudta eddig ilyen biztosan?

Eljutsz a célba?

(Ha idáig elolvastad, az már nagyon jó jel, ugyanis az emberek többsége erre is lusta. Mert lehet, hogy akkor gondolkoznia kellene. Esetleg valamin változtatni. És az nagyon fájdalmas! Nekik. Akik nem is akarják igazán. Csak álmodoznak.)

A magasba vezető út hosszú, kemény, és fárasztó. Az emberek 99 százaléka ki fog dőlni mellőled. Nem azért, mert nem akarják, vagy nincs elég kitartásuk. Egyszerűen nem annyira fontos nekik, hogy túlmenjenek azon, amit a nem átlagos emberek megtesznek, egészen odáig, amit csak a kivételes egyéniségek.

Hogyan kerülhetsz az 1 százalékba?

A végső titok:

Megcsinálod ma. Utána holnap. Majd holnapután. És így haladsz hónapról-hónapra. Ha így teszel, garantálom neked, hogy nem fogsz egy helyben toporogni, az életed egy magasabb szintre emelkedik, és fokozatosan valóra váltod mindazt, amire vágytál.

  • Engedd, hogy az idő dolgozzon neked

  • Oldd meg, amit meg kell oldanod

  • Kezeld jól mások véleményét

  • Tanuld meg értékességed átadni

  • Csináld végig amit elkezdtél!

Az út, a „hogyan” már készen van, csak használnod kell. De nem csak egyszer, hanem folyamatosan, mert ez az egyetlen mód, hogy valóban, minden tekintetben azt éld, amire mindig is vágytál. 

A legfontosabb: Ne egyedül akarj mindent megcsinálni, mert 100 élet is kevés lesz rá. Használd mások tudását!

Mit szólsz hozzá?