Vannak, akik megijednek attól, hogy másként is élhetnének, és attól, hogy a világ mégsem annyira szörnyű.
Vannak, akik úgy hozzászoknak a dolgokhoz – még a rossz dolgokhoz is –, hogy nem mernek változtatni.
Az ilyen emberek feladják.
És ha ők feladják, mindenki veszít.
(A jövő kezdete c. film)
Lehet, hogy azt mondod:
„Nem engedi a környezetem – munkahelyem, családom, mások”
Vagy
„Nem vagyok elég okos/ügyes/nincs elegendő tudásom
Vagy
„Egyedül vagyok / nem állok jól anyagilag / nincs rá (elég) időm.
Ezek minden bizonnyal igazak, ha Te mondod. Egy a baj.
Nem az igazi okok.
Mi van?
Szörnyű volt nézni, hogy egyes csodálatos emberek feladják és azt mondják; „ez nem az én világom, nem az én életem”, „én nem születtem erre”. Láttam, hogy más – náluk sokkal gyengébb jellemű emberek – feljutnak a csúcsra, dicsfénybe kerülnek, holott igazán nem is érdemelnék meg. Úgy tűnt, a világ nem igazságosan működik.
Ahogy kicsit mélyebben megfigyeltem a dolgot, rájöttem, hogy másról van szó. Valamit ezek a jó jellemű, vagy sok tudással rendelkező emberek nem szeretnek. Bizonyos korlátokon nem akarnak átlépni. Szép kényelmes magyarázatokat gyártottak maguknak az „okokról”, és ha a határhoz érnek, mindig visszavonulnak a biztonságos karámba. Csakhogy ami jónak tűnik, később – ahogyan halad előre az idő – egyre inkább a szabadság és boldogság elvesztésévé válik.
