“…A te életedben te vagy az úr. A tiéd, senki-semmi más nem határozhatja meg helyetted. Még akkor is így van, ha teljesen mást tanítottak neked. Akkor is, ha úgy érzed, ez nem passzol össze az ok-okozat törvényével. Mert pontosan, hogy passzol. Ez az ok és okozat törvénye. Létrehozod, és aztán megtapasztalod. Létrehozod, megtapasztalod. Ezáltal tanulsz is és a régi iskolák azt mondták, ez az értelme, de valójában maga a folyamat az. Az, hogy élsz. Közben mintegy ajándékként tudatossá válik a létezésed.
…Ha egyszer megszokod, hogy Te vagy az, aki a játékot irányítja, akkor ezernyi új kapu nyílik előtted. Igazán élvezni fogod, mert átélőből átlépsz teremtő-átélővé. Akkor bizony az okokat is Te találod ki és érdemes következetesnek lenned ahhoz, hogy eligazodj a saját teremtéseidben. Mert ezt is tanulni érdemes, hiszen minél jobban érted, annál jobban műveled.”

…“Normális” esetben egy könyv úgy készül, hogy a szerző leül, megtervezi és megírja, végül megjelenteti. Ez a könyv nem így készült. Még csak nem is úgy, ahogyan általában a könyvek. …Tulajdonképpen, mint “egyszerű személy”, nem is lettem volna képes megírni. Annak a “tágabb én -nek”, akit Eyn -nek nevezek, a három dimenzióba való hozásával vált csak lehetővé ez a folyamat.
…Írásban viszont sikerült az, ami a legtisztább meditációban sem. Számomra az írás volt a meditáció. Írás közben olyan szellemi tudástár és belső bölcsesség tárult fel előttem, amin magam is elámultam. Olyan kérdésekre kaptam választ, amelyekre addig sosem sikerült.

Eyn

“…– De miről írjak?
– Arról, amiről mindig is írtál, önmagadról.
– Miket beszélsz? Sosem írtam önmagamról.
– Biztos vagy benne?
– Arra akarsz kilyukadni, hogy bármiről is írtam, ott voltam benne, másképpen “halott” lett volna a szöveg?
– Igen, így is, de igazából nem is írhatsz másról.
– Ezt most hogyan érted?
– Az egyetlen dolog, ami igaz az életedben, az te vagy. Minden más, csak reakció. Reakció eseményekre, másokra, dolgokra.”

“… Bármi, ami történt életedben, belőled kiindulva jött létre. Semmi – egyáltalán semmi – sem történt ellened. Az egész a Te színműved. Te írod a darabot, olykor rendezed, különböző szerepeket játszol, s még az energiát is Te biztosítod. Mindegyik Te vagy, de nem ismered fel az összefüggéseket, olyannyira meghipnotizált a történet. Az emberiség legnagyobb része a saját történetének árnyékában él. Már réges-régen elfelejtették, hogy ők kezdték el írni a történetet.”

“…– Akkor, ha magaddal foglalkozol, az jó vagy rossz?
– Közvetetten jó lehet.
– Közvetlenül nem?
– Nekem igen.
– És te nem számítasz eléggé?
– De igen, viszont ez csak akkor értékes igazán, ha általa másoknak is hasznára válok.
– Miért?
– Az ember nem önmagáért van.
– Hát ki a csodáért?
– Most zavarba hoztál. Már én sem igazán értem.
– Ne gondolkozzál! Hallgass a belső érzéseidre!
– Van egy olyan érzésem, hogy mások csak eszközök számunkra a tudatosuláshoz. De ez nagyon sértő rájuk nézve.
– Nem eszközök, hanem segítők. Ellenben te is az vagy számukra. Ez nem is lehet másképp. Hiszen csak önmagadként lehetsz egy-én. Nem bújhatsz másvalaki bőrébe, legfeljebb ideiglenesen azonosulhatsz vele. Később újra és újra önmagad leszel, még ha változol is.”

“– Te mit szeretnél? A létezés játékát már többször megbeszéltük. Választhatsz, mit játszol. De mindezt a magad örömére tedd. A mindenségnek nincsen szüksége arra, hogy “neki tetsző” választásokat hozzál.
– De mi van mindazzal, amit eddig tudtunk? Azzal, hogy az élet egy iskola, az élet próbák sorozata, hogy vannak magasabb elvárások, és tényleg… mi van a küldetésemmel? Értelmét veszti minden, ha minderre nincsen szükség!
– Ki adja meg mindennek az értelmét? Ki állított volna próbák sorozata elé? Ha az élet egy iskola, akkor ha elvégezted, mi lesz utána? Létezhetsz boldogságban az idők végezetéig? És ki készíti az elvárásokat? Ha teljesíted, jutalmat kapsz? Mi a jutalom? Mihez kezdesz a jutalommal?
– Ha ilyen gondolatokra készteted az embert, még azok is elvesztik a lábuk alól a talajt, akik mindeddig “tudatosan éltek”.
– Vajon valóban tudatosan éltek? Nem lehet, hogy csak azt hitték? Azt tanították nekik, hogy hinniük kell valamiben. De mi lenne, ha önmagukban hinnének?
– Az kevés. Kell valami több, hogy értelme legyen.
– De mi az a több? Te nem vagy elég? Mindez oda vezethető vissza, hogy mélyen azonosultatok egy ideiglenes énnel, aki valójában csak töredéke annak, aki vagytok. Miért nem te határozod meg az egésznek az értelmét? Szükséged van arra, hogy más, vagy egy “magasabb hatalom” tegye ezt meg helyetted?”

További részleteket olvashatsz itt: Eyn blogja – Te csinálod az egészet

Vélemények

Évekkel ezelőtt lett Eyn a felsofokon.hu szakmai blogmagazin bloggere. Sokat tanakodtunk, hogy a 17 szakmai terület közül melyikbe tudjuk besorolni : művészet? oktatás? bölcsészettudomány? hittudomány?
És egyáltalán: van létjogosultsága egy szakmai magazinban?

Bizony hogy van… „Személyiségépítés” című blogja több tízezres látogatottságra tett szert

Rajongótábora pedig azóta is folyamatosan nő. A blogok mellett kezdett könyveket írni, mint ahogy több más „sztárbloggerünk” is. Legújabb könyve:
“Te csinálod az egészet”, melyet csak ajánlani tudok. Ha csak egyetlen mondat van benne, ami megérint, már akkor is érdemes végigolvasni ezt az inspiráló olvasmányt.

Faragóné Hajdok Ilonafőszerkesztő, felsofokon.hu