A szája tátva maradt a felismeréstől. Ezt a férfit ismerte, még gyermekkorából. Egy szerény kis srác volt, meglehetősen átlagos képességekkel. És most itt volt, nagynevű cégek tulajdonosait oktatta valamire. Nem azért, mert ez lett volna a munkája, hanem élvezte. Úgy tűnt, majd kicsattan az energiától, és az optimizmustól. Bár volt vagy 50, 15-20 évet simán letagadhatott volna a korából.
Az anyagi helyzete pedig irigylésre méltó. Elvégre ki engedheti meg magának, hogy csak úgy a saját szórakoztatására tanítson ilyen jelentős embereket?
Az előadás után odament hozzá, és megszólította. Meglepetésére a férfi azonnal ráismert.
– Terád emlékszem. Kiváló tanuló voltál. Gondolom sokszoros milliomosként tengeted a napjaidat.
– Honnan veszel ilyesmit? Próbálok megélni!
– És a tudásod? A jó jegyeid?
Lehorgasztotta a fejét, mielőtt válaszolt. – Azokkal nem sokra mentem.
A férfi bólogatott. – Nem csodálom. Az iskolától lehet, hogy okos leszel, vagy művelt, vagy nagyszerű alkalmazott, de azt, hogyan teremts anyagi bőséget, és hogyan érj el jelentős sikereket, nem ott tanulhatod meg.
– Te hogyan tanultad meg?
– Nem volt egyszerű, mert én is abban a közegben nőttem fel, mint te. De aztán találkoztam néhány különleges emberrel és fokozatosan megváltozott az életem. Megtanultam, hogyan kezeljem, és hogyan hozzam ki belőle a legjobbat.
– De hogyan tudtál ilyen jelentős vagyonra szert tenni? És azt láttam, hogy ezek a nagy cégvezetők úgy figyeltek rád, mintha a következő lottó ötös nyerőszámait mondanád.
A férfi nevetett. – Bizonyos szempontból így is van. Ez legalább annyit ér. De míg az csak egyszeri alkalom, ez egy életre szól.
– De mi az a dolog, ami ide eljuttatott?
– Akár meg is mondhatom neked, úgysem fogod elhinni. Az emberek általában legyintenek, és azt mondják, ez nem lehet, valami titok lappang a háttérben. Aztán ugyanúgy élik tovább az életüket. De vannak, akik már arra a szintre jutottak, hogy komolyan veszik amit mondok. És az ő életük drasztikusan megváltozik, pozitív irányban.
– Mit tettél, hogy ezt elérted? Mi az, amit az átlagemberek nem értenek meg? Kíváncsi vagyok, én tudnék e vele kezdeni valamit.
– Tényleg kíváncsi vagy? Nagyon egyszerű az egész, mindössze kifejlesztettem magamban 12 szokást, illetve tulajdonságot. Ezeknek segítségével fokozatosan minden célom elértem, és az álmaim realitássá váltak.
– Csupán ettől?
– Igen, ez a 12 szokás/tulajdonság volt a kulcs. Ha ez megvan, minden más csak egyszerű eszköz.
– Nehéz ezt elhinni.
– Nézz rám. Más vagyok, mint valaha?
– Akkora a különbség, mint egy hadirokkant hajléktalan és Superman között! Pedig, ha jobban megnézlek, “szemmel láthatóan” te ugyanaz az ember vagy. De mégis olyan érzésem van melletted, mintha fényévekkel előttem járnál.
– Látod, ennyit számítanak ezek a tulajdonságok és szokások.
– Szeretném elsajátítani őket.
– Rendben van, szó lehet róla.
– És még valami. Szeretném ezt a tudást másoknak is átadni.
– Téged szívesen beavatlak, de idegeneknek nem dobnám csak úgy oda.
– Mintha azt mondtad volna az előadásban, hogy számodra a küldetésed mindennél fontosabb.
– Igen. És?
– Azt is mondtad, hogy a küldetésed része olyan embereket megtanítani felemelkedni, akik nagyszerű egyéniségek, de önmaguktól sosem jönnének rá.
– Igen, ez így van.
– Ezekkel a szokásokkal és tulajdonságokkal elérhetnék, amit te.
– Még többet is!
– Te már elégedett vagy az életeddel, és az sem számítana, ha néhány ember megtudná.
– Hát azt nem mondanám, hogy ne lennének további álmaim, de valóban nem számítana, ha néhány újabb ember megtudná. És a gyengémre tapintottál, tényleg örömöt okoz, ha olyan embereket juttatok sikerhez, akiknek csodálatos személyiségük van, csak nem tudják hogyan használják ki a képességeiket.
– Akkor mondd el azért, hogy olyan embereknek bemutathassam.
– Rendben. De van két feltételem. Az egyik az, hogy csak korlátozott mennyiségű ember ismerheti meg. A másik az, hogy csak egy rövid ideig teheted elérhetővé.
– Miért?
– Azért, mert akik valóban akarnak kezdeni valamit önmagukkal és az életükkel, rövid időn belül – ha nem azonnal – dönteni tudnak.