Igaz történet
Utálat
Utálta azt, hogy minden hét ugyanolyan, munkába járt és csinált valamit, valaki másnak, amit nem szeretett. De hogyan törhetett volna ki ebből?
Rengeteget foglalkozott önképzéssel. Sokat fejlődött, de mindig valami hiányzott. Nem tudta pontosan mi az igazán neki való (egy munkahely sem ideális), hogyan csinálja amit akar, és mi garantálja, hogy végig viszi.
Számtalan módszert kipróbált az évek során, és rá kellett döbbennie, ha azt csinálja, mint a legtöbb önfejlesztő, pozitív gondolkodó, nem jut sehova.
Egy napon találkozott valakivel, és minden megváltozott.
Segítség
– Mi a probléma?
– Ez nem élet, ami most van. Nem szeretem amit csinálok, de meg kell élnem. Most már az egészségi állapotom sem az igazi. Nincsenek igazi kapcsolataim se. De ami a legrosszabb, még mindig tele vagyok vágyakkal, nem mondtam le a jobb életről. Így aztán csak őrlődök.
– Értem – mondta mosolyogva.
„Valóban érti?” – gondolta magában, de aztán nem szólt semmit.
– Igazából semmi baj veled, csak rossz helyen van a fókusz.
Szemöldök ráncolva nézett rá.
– Igaz amit most mondasz a jelenlegi helyzetedre, de csak azért, mert a fókuszoddal fenntartod.
– Ezt nem pontosan értem.
– Mondd csak, mennyit érne számodra, hogy mindez megoldódjon, és azt csinálhass, amit szeretnél?
– Azt ki sem tudnám fejezni.
– Mit szólnál hozzá, ha egy ideig gondoskodnék róla, hogy tartani tudd a fókuszt, s minden rendbe jönne körülötted?
– Benne vagyok.
A változás
Voltak benne kételyek – nem is kevés – de aztán követte a kapott tanácsokat. Szép lassan rádöbbent, hogy sokkal több van benne, mint gondolta. Sőt! Eddig nem hitte volna, hogy ő erre képes. Voltak jó tulajdonságai, de azt hitte, ő csak az XY, és korlátozottak a személyes képességei, lehetőségei. Hát nem!
– Mitől tartasz?
– Közbe jöhet sok dolog, és akkor…
– Például?
– Állandóan mások a körülmények, a világ olyan gyorsan változik…
– És te? – szakította félbe.
– Én igyekszem következetes maradni.
– Oké, egyelőre ennyi elég is.
Hitetlenkedve meredt rá, mire ő folytatta.
– Az emberek zöme a külvilágra figyel, arra, ami folyton változó, vagy nem tud behatással lenni rá. Így erősen bekorlátozzák a lehetőségeiket, és rengeteg problémájuk van. Ne kövesd a példájukat.
– Hogyan hagyjam figyelmen kívül?
– Ha azzal foglalkozol, ami a közvetlen irányításod alatt van, nagyon messzire eljuthatsz. Mondd csak, mi az amire nagyon vágysz?
Egy kicsit habozott, de aztán kimondta.
– Hogy tényleg, igazán szabad lehessek! Azt csinálhassak, amit tényleg szeretek. Ne kelljen foglalkoznom másokkal, meg körülményekkel, meg kötelességekkel.
– Rendben.
– Tényleg?
– Tényleg. Ez teljesen természetes és reális emberi vágy.
Meglepődött. – Ezt még senki sem mondta így.
– Igen, mert az emberek zöme programozva van arra, hogy a lehetőségei korlátlanok. De ez hamis program. Viszont ha valaki elhiszi, akkor az élete részévé válik.
– Mit tegyek?
Az első győzelem
Igaz volt. Tényleg megtehetett egy csomó dolgot, amiről azt hitte, kívül esik az ő lehetőségein. De nem. Csak a hiedelmein esett kívül, nem a valóságon. A valóság…
Mennyire más lett most ez a szó. Nemrég még kínlódott, örült, ha néhány terve sikerült most meg egyszerűen megnőtt az önbizalma. Ráadásul ez nem valami szuggesztió eredménye volt, hanem világosan tudta, mire képes.
Innentől fogva nem számított, hogy kicsoda, hol van, mi a problémája. Tudta kezelni. Lépésről-lépésre megoldotta amit kellett, és elkezdte építeni a jövőjét. Ehhez nem is kellett nagyban megváltoznia, csupán néhány dolgot másképpen tennie. És hát a fókusz… Igen, az volt a kulcspont.
Most már nem hagyta, hogy mások eltereljék. Tudta mekkora erő rejlik benne. A szabadság és függetlenség innen ered. Nem olyan régen még utálatból dolgozott, s állandóan azon törte a fejét, hogyan lehetne kitörni innen. Most már tudta a választ, és elmosolyodott. Ez sokkal könnyebb volt, mint gondolta.
Egy kérdés azonban továbbra is nyugtalanította.
Hogyan tovább?
– Egy baj van.
– Éspedig?
– Most kiválóan érzem magam, de hogyan tudom fenntartani ezt az állapotot hosszú távon?
– Már vártam, hogy felteszed ezt a kérdést.
– Tudtad?
– Természetesen. Hiszen nem lehetek mindig melletted, és te sem vagy mindig a topon. Lehetnek hullámvölgyeid, a dolgok néha nehezebben mennek.
– Hogyan lehet erre felkészülni? Mit tegyek, hogy biztos maradjon a helyzetem minden körülmények közepette?
– Mi az ami a legnagyobb érték lenne számodra, ha rendszeresen kapnád, de nem kényszer?
– Hááát… talán a tudás?
– Milyen tudás?
– Amit felhasználhatok arra, hogy könnyen megvalósítsam a dolgokat az életemben.
– És még?
– Energia, vagy fókusz, nem is tudom hogyan hívjam. Nem a szokványos motivációra gondoltam, hanem arra, hogy folyamatosan kapjak inspiráló impulzusokat, és a figyelmem a lényegre fókuszálják.
– Mondanál rá példát?
– Talán az olyan rendszerek, vagy közösségek, ahol rendszeresen pozitív energiával töltenek fel, és gondoskodnak róla, hogy senki se tudjon letéríteni a saját utamról.
– Miért nem vagy egy ilyen rendszer tagja?
– Még nem találtam meg az ideálisat.
– Milyen az?
– Ahol semmi sem kötelező, de sok lehetőség van. Ahol nem csak információkat adnak, hanem folyamatos pozitív energiaáramlás van. Ami nekem egy befektetés is, mert mások tudását használva megtöbbszörözhetem az időmet.
– Jó. Te mit adnál cserébe?
– Gondolom egy bizonyos összegű díjért járna a szolgáltatás.
– És mi a helyzet az elkötelezettséggel?
– Mire gondolsz?
– Tudod, vannak emberek akik csak könnyen, gyorsan akarnak mindent, de nincsen bennük tartósság, így minden eredményük ideiglenes. Ugyanakkor vannak, akik szisztematikusan építkeznek, hosszú távra terveznek, nem kiugró sikereket, hanem tartós eredményeket, és boldog, szabad életet akarnak.
– Én pontosan ezt akarom.
– Nagyszerű. Akkor ezt neked találták ki.