Gellért Ferenc, a megismerés egyénisége, antropozófus író

Gellért Ferenc, a megismerés egyénisége

Gellért Ferenc antropozófus író, költő, dalszerző életút, személyes üzenete, hogyan vált Dalhalló -vá.

Az Egyéniségek blogban olyan egyéniségeket mutatok be, akik a saját erejükből emelkedtek ki az átlagból, és értek el valami kiemelkedőt.

A szellemtudomány több, mint 20 éve foglalkoztat, így nem véletlenül, Gellért Ferenc oldalára is rábukkantam évekkel ezelőtt: megismeres.hu. Több könyve megjelent már a témában, és verseskötete is.

Gellért Ferenc antropozófus író életút

1.Arra kérlek, mutasd be, mi az, amivel sikert értél el!

A megjelent antropozófiai könyveimmel, noha ezek nem olyan nagyon népszerűek. Ez persze annak is köszönhető, hogy antropozófiai szemléletűek, amely ma még csak viszonylag szűk réteg érdeklődését kelti fel. Könyveim egy ember fejlődésének gyümölcsei. Hiszen sikerült megírnom őket. A siker istenigazából a könyvek születése közben jött el számomra, amikor egymagamban voltam, és boldogság, alkotásra kész akarat töltötte el a lelkem. Most is inkább erre a „sikerre” törekszem, mint a külsőre. Ez biztos előrevisz, utóbbi aligha.

2.Gellért Ferenc, meséld el, hogyan jutottál el idáig!

Erről sokféleképpen lehetne beszélni. Ha a siker szemüvegén keresztül akarom megvilágítani, akkor a fejlődés ismétlődő lépcsőfokain, azaz sikerein keresztül. Egyébként pedig nem törekszem ünnepléses sikerre. Arra törekszem, hogy csendben fejlődjek, újabb dolgokat értsek meg, újabb könyveket sikerüljön írni, hogy ezáltal mások fejlődését, szellemi-lelki gyarapodását is elősegítsem.

A 90-es évek spirituális fellendülésében aztán mindenféle természetgyógyászati, okkult és ezoterikus téma kezdett érdekelni. Faltam a könyveket. Amikor aztán – de mindjárt az elején – megismertem a Rudolf Steiner által létrehozott antropozófiát is a maga megismerési útjával, akkor óriási boldogság töltött el, és egyre inkább csak az antropozófiai könyveket olvastam halomszámra. Az antropozófiai szellemtudományban az egyéni fejlődés újabb – úgy tűnik – éppen nekem való útjára leltem.

Szellemi tanulmányaim nyomán most már látom, hogy az antropozófia voltaképpen a fejlődés tudománya is. Mióta ennek szellemében gondolkodok, és ilyen szemmel igyekszem felfogni, átérezni a világ történéseit és lényeit, azóta tudom megfogalmazni, hogy ideálom a fejlődés, valamint a fejlődéssel elérhető szabadság. De egyébként érdekes, hogy életem meghatározó élménye, hogy kb. 5.-es iskolás koromtól azt érzem, hogy fejlődésben vagyok.

Ha valakinek a fejlődés az ideálja, akkor a külső siker nem olyan fontos. A törekvés, a fejlődés persze hozhat ilyen sikereket is, de ezek gyakran kísértéssé, a további fejlődés akadályává válhatnak, amennyiben az ember lubickolni szeretne benne, azaz túlságosan személyesen, egoistán éli meg. Ha lesznek külső sikereim, akkor ezekhez távolságtartóan szeretnék viszonyulni.

3.Mikor és hogyan jöttél rá, hogy olyan egyéniség vagy, aki különbözik az átlagtól, tud valamit, amit mások nem?

Arra, hogy egy-éniség vagyok, korán rájöttem. Mint minden kisgyerek, én is körülbelül három éves koromban eszméltem rá önmagamra, azaz arra, hogy én egy én vagyok. Azóta tudom, hogy én olyan én vagyok, aki a világ minden létező dolgától, lényétől különbözik. Van tehát egy énem – mint mindenkinek –, amivel egyéniség lehetek. Ilyen értelemben mindenki egy én, egyéniség.

Egyéniségnek persze azt szokták nevezni, aki valami jelentősebb tettel, tevékenységgel, eredményekkel, képességekkel stb. is kitűnik a többiek közül. Nagyon sok ember kitűnik a többiek közül, legfeljebb nem tudjuk, hogy éppen miben. Mindenkiben benne rejlik az egy-edüli sajátosságokkal rendelkező „én vagyok”, egyéniségként. Tehát nagyon sok egyéniség van, ebben az értelemben is.

Legfeljebb ezt most még sok emberről nem tudjuk. Lehet, hogy azért, mert nem ismerjük, nem értjük a lelkét eléggé, de az is lehet, hogy azért, mert a csíraszerűen benne szunnyadó képességeit még nem művelte ki olyan mértékben, hogy az nyilvánvalóvá váljék a többiek számára. Az emberek egy részével kapcsolatban tehát arra vár az isteni-szellemi lét, hogy megmutassa, mit tud. Másoktól pedig arra vár, hogy mi újat, jobbat tud még előhozni lényéből. Ehhez pedig fejlődni, fáradozni kell, éntudattal.

Mikor jöttem rá, hogy különbözök az átlagtól? Először is, az átlagtól mindenki különbözik, mivel átlagember nem is létezik a valóságban. Ez egy fikció. Az összes embert nem lehet egy átlagemberi lényként felfogni, mivel olyan csak az elménkben, fantáziánkban létezik. – Tehát akkor tudatosodott bennem, hogy kicsit jobban különbözök a többi egy-éntől, amikor olyat tettem, amit más nem tett.

Szerintem ez megint csak olyan élmény volt, amit nem szoktunk tudatossá tenni, de szinte minden ember átélte már, akár sokszor is. Hiszen mindenki képes lehet a maga szűkebb vagy tágabb környezetében olyasmire, amire más nem képes, vagy ha a másik képes is volna rá, mégsem a másik viszi véghez.

Mindez olyan jelentéktelen dologban is észlelhető, hogy a tollat másként fogom írás közben, mint a körülöttem lévők. Aztán az első könyvem, az Önmagunk lelki megerősítése című írásakor erősen tudatosítottam, hogy ezt a témát már más is feldolgozhatta volna írásos formában Magyarországon, de nem dolgozta fel. Vagy ha feldolgozta, nem úgy tette, ahogy én. Nem könyvet írt. Másrészről úgy megírni egy könyvet, ahogyan végül nekem sikerült, csak én tudtam.

Ha más írt volna ugyanerről a témáról, az más könyv lett volna, más tartalommal, más kicsengéssel. Persze tisztában vagyok vele, hogy jobban is megírhattam volna, de én akkor, abban az időszakban, amikor ezt elhatároztam és végrehajtottam, erre és ennyire voltam képes. Amikor alkottam, öröm és lelkesedés töltött el, mert azt csináltam, amit akartam, ami az egy énem szabad döntéséből, lelki-szellemi életéből fakadt. Ez az egyik kulcsa a fejlődésnek, de a boldogságnak is. A szabad ténykedés, alkotás.

4.Voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt, nem sikerül “kitörni” a hétköznapokból, és nem tudod azt az életet élni, amire vágytál? Hogyan kezelted és hogyan léptél túl ezen?

Van munkahelyem, tehát alkalmazott is vagyok, ahol a mindennapi élethez szükséges pénz döntő részét megkeresem. A munkahely időnként támasztott olyan megfeszített tempót vagy állított elém olyan feladatot, amelyről úgy éreztem, eltávolít igazi önmagamtól, egy-énem igazi szándékaitól. De ezek a szituációk aztán elmúltak, és helyreállt az a ritmus és állapot, ami nem szakít meg, ami nem szakítja meg a kapcsolatot igazi önmagammal.

A szituációkat, munkahelyet persze ott is lehet hagyni, lehet váltani. Valamikor ezt kell tenni. Ilyen is előfordult velem, és úgy néz ki, jól döntöttem, mert ezzel lényemhez, fejlődésemhez illőbb körülmények teremtődtek.

A nehézségek, problémák, megoldatlan feladatok a fejlődés próbatételei. Mindenki fejlődni érkezik a Földre, még a legelvetemültebb ember is, csak neki esetleg kevéssé sikerül. A fejlődésnek több aspektusa van, de minden fejlődés legfőképpen egyéni. Ha valaki így fogja fel a világot, akkor nem a múlt hibás döntésein, cselekedetein, magatartásán kesereg, hanem azt keresi, miként javíthat, léphet előre, azaz fejlődhet a kínálkozó helyzetekben és lehetőségekben.

Gellért Ferenc könyvei

Ezenkívül a modern emberi lélek számára létrehozott antropozófia tanulmányozása, megélése révén olyan ismeretekre tettem szert, amelyek segíthetnek is „kitörni” a hétköznapokból. Első könyvemben olyan lelki teendőkről, gyakorlatokról, odafigyelésekről, önmagunkat megerősítő módszerekről írtam, amelyek bármilyen nehézségen való felülemelkedésben segíthetnek, ha elsajátítjuk, és hétköznapi életünkben alkalmazzuk őket. A leírt gyakorlatok pont arról szólnak, hogy „hogyan tudunk a hétköznapi életből kitörni”, miközben még jobban a hétköznapi életben, a valóságban maradunk.

Valójában ugyanis az igazi fejlődés útja nem vezet ki a mindennapi valóságból, hiszen az a mi fejlődésünket szolgálja. Csak benne válhatunk rátermettebbekké, erősebbekké. A nehézségek is a fejlődésünket szolgálják. Sőt, csak ezek szolgálják a fejlődést. A boldogság nem fejleszt. Az kegyelmi ajándék. Elmenekülni nem érdemes a fejlődés lehetőségeitől. Élni kell a lehetőségekkel. Erre törekszem. Még nem mindig sikerül, és néha tényleg inkább elmenekülnék. De ez csak azt jelzi, hogy nem vagyok elég erős, tehát itt is fejlődnöm kell.

Üzenet, mondanivaló, tudatfejlődés

5.Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

A tudatfejlődés lehetőségét. Ez minden emberi élet alapállapota. Az emberi életnek fejlődés nélkül nincs értelme. Aki ezzel tisztában van, az a világot és embertársait is jobban megértheti. Életünk célja pedig az egyéni szabadság elérése. A fejlődés és a szabadság persze csak az ismétlődő újratestesülések során válhat reális lehetőséggé, illetve elérhetővé. Aki e kozmikus távlatokat nyitogató tényt nem képes elfogadni, a fejlődést sem képes teljességében megérteni.

6.Gellért Ferenc, mi életed legnagyobb tanulsága?

Nem minden az, aminek látszik. Sőt! Itt a fizikai világban szinte minden másnak látszik, mint ami és amilyen valójában.

7.Mi az üzeneted, a küldetésed, vagy amit képviselsz a világban?

Az antropozófiát szeretném képviselni. Üzenetem? Talán ez: Ismerd meg a fejlődés alapjait, lehetőségeit! Lásd be, hogy a fizikai életben az okozatok világában élsz! Ismerd meg az okokat is!

Légy tisztában azzal, hogy nemcsak testi, biológiai evolúción áthaladó lény vagy, hanem lelki és szellemi fejlődésen áthaladó is. Sőt teremtett is! Tanuld meg, hogy fejlődés és teremtés miként zajlik egymással harmóniában!

Élj! Élj testi életet, élj lelki életet, élj szellemi életet! Mozogj, lelkesedj, alkoss! Teremts valami jót, igazat vagy szépet, amikor csak tudsz: szabadon!

Gellért Ferenc Dalhalló

8.Hogyan vált Gellért Ferenc Dalhalló -vá?

Hogyan lettem dalhalló? Belső fejlődés révén. Fizikailag nem hallható dallamokat hallok, noha ilyen dallamok észlelésére soha nem törekedtem. Új szellemi képességeket igyekeztem elérni. Mégsem gondoltam volna, hogy ez éppen a dallamok érzékfeletti, azaz lelki-szellemi észlelésének formájában jelentkezik majd. Ez egyébként előző földi megtestesüléseimmel is összefügghet, hiszen gyerekkoromban is előfordult egy-kétszer, hogy zenét hallottam az álom határán. Úgy tűnik hoztam valamit, de aztán ez évtizedekig nem jelentkezett. Tehát csupán az előző életekből hozott vívmányokra nem hagyatkozhattam. Közben lelki-szellemi fejlődésen is át kellett mennem e képesség intenzív feléledéséhez.

A dallamok érzékfeletti észlelését tehát főleg annak tulajdonítom, hogy az antropozófia tanainak befogadásával és koncentrációs, meditációs gyakorlatok végzésével lelki-szellemi életemet megerősítettem és képeztem. Minden ember lelke, belső lénye egy érzékszervekkel nem észlelhető szerveződés, amit megfelelő lelki és szellemi gyakorlatok, erőfeszítések révén lelki-szellemi észlelő szervekkel lehet felruházni. Úgy tűnik, a lelki-szellemi hallószervem sikerült annyira kiképezni és aktiválni, hogy most időnként hallok vele. Most már egy fizikailag nem látható fülem is van, és egy kicsit ez a harmadik fül is működik már időnként.

A lelki-szellemi észlelés azzal kezdődött – de ez először még nagyon kezdetleges szinten jelentkezett – hogy egyszer csak versrészletekkel kezdtem ébredni. Soha nem vonzódtam a versekhez, ám hogy e verstöredékekből verseket írjak, igen erős késztetést éreztem. Aztán ez az impulzus elindult a zene irányába, hiszen elég hamar az a meggyőződés alakult ki bennem, hogy a verseknek elsősorban a beszéd zeneiségét kell kihangsúlyozniuk, megmutatniuk. Főleg az időmértékes verselés zeneiségét szerettem meg.

Aztán 2014 őszén újabb meglepetés ért, dallamot hallottam felébredéskor. Nem fizikai hangot, és nem a fizikai fülemmel. Aztán ezek szinte mindennapossá váltak. Vannak éjszakák, amikor az éberségtől az álom határához érve, vagy az álomból felébredve 5-6 órán keresztül dallamokat észlelek. Közben persze alszom is, csak rövid néhány perces időszakokban. Valamikor hallás-élményem van, máskor csak arra érzek késztetést, hogy dúdoljak egy ismeretlen dallamot. Éjjel a dallamokat azonnal diktafonra veszem. Nappal pedig a zeneszerzés tart lázban.

Soha nem akartam költő, zenész vagy zeneszerző lenni. Sorsomba ezek lehetősége mégis bele volt “plántálva”. Soha nem tanultam zenét, hangszeren is most tanulok játszani. Így kezdtem a zeneszerzést. A szerethető fizikai hangzás előállítása érdekében persze mindenképpen igénybe kell vennem profi énekes és zenei producer munkáját is.. A legjobbak közé tartozókkal működök együtt.

A dallammenet kialakítása és a dalszövegek megírása az én munkám, de többnyire azokból a dallamokból építkezek, amelyek szellemi adományként lelkembe áradtak. Ezeket nem én szereztem, csak képessé váltam a felfogásukra, és megőriztem Még keveset teszek hozzájuk én magam. A korábban alaposan megismert időmértékes verselés pedig segít a dalszövegek írásában.

Táplálkozással is lehet támogatni a fejlődést. Életemben először 2014 őszén fogyasztottam kínai jamgyökeret, amit antropozófiai körökben csak fénygyökérnek nevezünk. Másfél nap után a reggeli felébredés előtt hallottam az első érzékfeletti dallamot, ami elindított a zeneszerzés irányába. Bármilyen hihetetlennek is tűnhet, valószínűnek tartom, hogy van összefüggés e két tény között. Rudolf Steinernek, az antropozófia alapítójának szellemi megfigyelései szerint ennek a növénynek olyan tulajdonságokkal rendelkező gyökere van, amely az emberiség jövőbeli fejlődésében a szellemi fejlődést fogja támogatni.

Azóta termesztem is ezt a gyökeret. Valószínűleg e gyökér nem túl gyakori fogyasztása is hozzájárul dallamhalló képességem működéséhez. Persze nem azért észlelek dallamokat, mert fogyasztom, hanem azért is, mert e gyökér fogyasztása testi állapotomat úgy befolyásolja, hogy a tudat fényének, az éberségnek az álomállapot irányába történő kiterjesztésének testi akadályai csökkennek. Egyébként szellemi tanulmányaim kezdetén épp a tudatos, éber álmodás volt a legfőbb célom, amit el szerettem volna érni. Még nem sokat értem el.

A hangok még másképpen is fontosak az életemben. 2001 szilveszterén a beszédhangok titkaira volt egy hetekig tartó rendkívül intenzív ráébredésem. A téma azóta is foglalkoztat, és most, 2018-ban jutottam el oda, hogy elég alaposan ki tudtam dolgozni ahhoz, hogy könyvben is kiadhassam. 2019-ben biztosan megjelenik “A beszédhangok titkai” címmel.

És milyen érdekes, 2015-ben, amikor a dallamhalló képességem már jelentkezgetett, munkahelyet váltottam, és azóta hangokkal, pontosabban zajszámításokkal foglalkozom a leggyakrabban. Ennek ugyan nem látom hasznát a zeneszerzésben, dalszövegírásban, de jelzi számomra, hogy nekem tényleg a hangokkal kell foglalkoznom.

Egyébként bátorítok mindenkit, hogy időnként tekintse át életét, mert főleg az idősebbek találhatnak olyan állomásokat, csodálatos összefüggéseket sorsuk alakulásában, amelyekben az isteni gondviselés működése érhető tetten.

9.Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének kiemelkedő egyéniségek lenni?

Ha erős, kiemelkedő egyéniségekké szeretnének válni, akkor fejlesszék önmagukat. Ismerjék fel, miben jobbak már most. Talán pont ebben kell tovább fejlődniük, hogy kiemelkedőt (szépet, jót vagy igazat) hozzanak létre. Fejlődni akarjanak, persze csakis saját belátásból, szabadon. Munka, erőfeszítés, fejlődés, türelem, kitartás nélkül senki ne akarjon kitűnni. Az tévút.

10.Gellért Ferenc, mi az, amit szívesen elmondanál még?

Gyermekkorunkban testben, lélekben és szellemben is fejlődünk.

Felnőtt korunkban a test fejlődése abbamarad, és már csak lelkileg és szellemileg tudunk fejlődni. Ezt illik kihasználni, hiszen számos szellemi lény jóvoltából születhettünk a Földre, és számos szellemiséggel, egy-énnel rendelkező ember (szülők, rokonok, barátok, tanítók, tanárok stb.) segítsége járult ahhoz, hogy idáig jutottunk. Ráadásul ki tudja, mikor adatik meg ez újra. Talán csak 800 év múlva. Ezt a lehetőséget elkótyavetyélni nem szabad, mert halálunk után lényegében csak az a szellemi fejlődés marad számunkra, amely így jellemezhető: elmúlt földi életünk egyéni fejlődésének szellemi mag(v)unkba építése.

Légy nyitott arra is, ami érzékszervekkel nem figyelhető meg! Ne vesd el anélkül, hogy igyekeznél megismerni! Ha elveted, akkor akadályt emeltél saját fejlődésed elé. Ne csak azokkal a gondolatokkal próbáld megérteni a valóságot, amik gyerekkorodban, fiatalabb, éretlenebb korodban beléd ivódtak! Ne csak a gondolati beidegződések befolyása alatt ítélj! Légy nyitott!

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük