Fordulópont
Ha Te már voltál mélyponton, akkor tudod, milyen az. Jobb a halál is, mint ezt tovább csinálni. És egyes embereknél ez sajnos meg is történik. Én képtelen voltam menekülni is, így csak küszködtem tovább, akkor is, ha nem ment.
Nagyon belefáradtam már abba, hogy próbálok valamit elérni, de még mindig csapdában vagyok. Nem valósultak meg az álmaim, sok mindentől függtem, kénytelen voltam egy sor olyan dolgot csinálni, amit nem szeretek. Attól féltem, hogy elmegy az életem és azt a sok jó gondolatot, ami bennem van nem adhatom tovább.
Aztán egy napon felbukkant valaki, és minden megváltozott. Tudtam, hogy életem eddigi szakasza végérvényesen lezárult. Még mindig „játszottam a szerepemet” (áldozat), de éreztem, hogy ebben én sem hiszek már.
Neki nem voltak hasonló problémái. Először azt hittem magától ilyen, aztán rájöttem, hogy nem, ilyenné „csinálta” magát. Ami leginkább vonzott, az a könnyed energia, ahogyan járt, mintha minden pillanat tökéletes lenne számára. Az embernek az volt az érzése, neki semmi sem jelenthet gondot, mindent képes megoldani.
Nagyon szerettem volna ilyenné válni, és ebben a pillanatban, ahogyan láttam, tudtam, hogy ez lehetséges.
A találkozás
A találkozás szinte véletlenül zajlott le. De mint tudjuk, soha semmi sem véletlen. Úgy történt, hogy valakik által kommunikációs közelségbe kerültünk, s én azonnal rátértem a lényegre, bár ez nem volt szokásom, mivel kicsit bizonytalan voltam.
Barátságosan nézett, s csak ennyit kérdezett: – Miben segíthetek?
– Szeretnék olyanná válni, mint te.
– Miért?
– Hogy én irányíthassam az életemet. Hogy végre azt tehessem, amit igazán szeretek.
– Ennek pillanatnyilag mi akadálya?
Már az ajkamon volt, hogy túl sok gond nyomaszt, és eszembe jutott a sok akadály, de aztán csak ennyit mondtam:
– Azt hiszem én.
Meglepetten nézett rám, aztán mosolygott.
– Pontosan mi a bajod?
– Utálom, hogy olyan emberek, akik tizedannyit tudnak mint én, százszor sikeresebbek.
Gyűlölöm, hogy megy az idő, szállnak az évek, csak egyre idősebb leszek, és még semmi álmom nem valósítottam meg.
Elégedetlen vagyok a külsőmmel, az egészségem sem tökéletes, és néha belefáradok az egészbe.
Rettenetesen vágyom rá, hogy egyszer anyagilag olyan helyzetbe kerüljek, hogy senkitől és semmitől se függjek, és azt tegyek, amit csak akarok.
– Még mindig mosolygott, majd rákérdezett: – Csak ennyi?
– Nem egészen. Azt hiszem nem vagyok elég magabiztos, igyekszem pozitívan hozzáállni a dolgokhoz, de valami hiányzik. Tudom, hogy itt van bennem sok minden, de nem tudom hogyan használjam. Értem az embereket, még sincsenek elég jó kapcsolataim. Nehéz döntenem, nem tudom biztosan mi a jó nekem, de abban biztos vagyok, hogy valamiben én lehetek a legjobb.
Továbbra is mosolygott. – Biztos, hogy nincs több?
– Nem elég?
– Nekem igen, de ha már egyszer így nekiálltál, borítsuk ki a bilit rendesen.
Nem volt mit vesztenem.
– Jó, hát igazából elegem van magamból. Unom már az egészet. Szívesen utaznék egy másik bolygóra, ahol azt tehetem amit szeretek, és nem kell annyi felesleges és kellemetlen dolgot megtenni, csak azért, hogy normális életem legyen.
Meglepetésemre ezt válaszolta:
– Teljesen megértelek. A helyedben én is így éreznék.
Csodálkozva tekintettem rá.
– Nem vagy egyedül ezzel – mondta. Sokan járnak ebben a cipőben, csak te most olyan sokat foglalkoztál magaddal, hogy észre sem veszed, ami nem erről szól.
Sikerült meghökkentenie. Félve megkérdeztem:
– Mégis mit kellene tennem?
A válasz
Hosszasan nézett rám, aztán csak ennyit mondott:
– Valóban készen állsz rá, hogy mindazt amit mondtál megoldd?
– Igen.
– Akkor is, ha ez munkával, energiával, idővel, odafigyeléssel, sőt pénzköltséggel is jár?
– Nyilván nincs más választásom, ha el akarom érni.
A fejét csóválta és ezt mondta:
– Megteheted, hogy nem csinálsz semmit. Vagy úgy élsz mint eddig. Forronghatsz tovább magadban, hogy nem alakulnak „úgy” a dolgok, pedig te mindent megtettél. Vagy dönthetsz úgy is, hogy a kezedbe veszed a dolgot, vállalod a felelősséget, és cselekszel.
– Igen, ezt akarom.
– Jól van, akkor elmondom, mit látok rajtad.
És csak hallgattam hüledezve miket mond, pedig minden igaz volt.
A problémáim
– Nagyjából tíz pontban foglalnám össze, ami most akadályoz téged:
1.Nincs elég önbizalmad, nem elég magas az önértékelésed, vagy nem tudod érvényesíteni magad.
2.Nem ismered eléggé a személyiséged, nem tudod mit és hogyan tanulj.
3.Nem elég jó (pozitív) a gondolkodásmódod, nem tudod hogyan változtass rajta, vagy hogyan kamatoztasd a gyakorlatban.
4.Nem használod, vagy nem tudod hogyan használd már most rendelkezésre álló szellemi, lelki és egyéb eszközeid, képességeid, tudásod céljaid eléréséhez.
5.Túl kevés az időd, vagy szabadidőd, nem tudod hogyan érd el, hogy több jusson az igazán lényegesre, hogyan legyél hatékonyabb, vagy hogyan érheted el, hogy megtöbbszörözd.
6.Nem vagy elégedett a kommunikációddal és/vagy a kapcsolataiddal, ezeken szeretnél javítani, vagy tovább fejleszteni.
7.Az egészségeddel, a testeddel, vagy a munkáddal nem vagy elégedett és ezen változtatni szeretnél.
8.Szeretnél anyagilag független lenni, vagy növelni a vagyonodat, és megismerni a vagyonteremtő eszközök és passzív jövedelemforrások felépítésének módját.
9.Nem tudsz, nem szeretsz dönteni, vagy szeretnél jobban dönteni, és tudni akarod, hogyan válj határozottá e tekintetben.
10.Magasabb szintű életet szeretnél, elérni az álmaidat, a legjobbnak lenni.
Kénytelen voltam egyetérteni ezzel. Úgy olvasott bennem, mintha mindig is ismert volna, pedig nem is mondtam el mindent, amit felsorolt. Csak ennyit mondtam.
– Így van.
– És ezt mind meg szeretnéd oldani?
– Igen!
– 10 év.
– Nincs annyi időm.
– Mid van?
– Elszántságom, és némi félretett pénzem.
– Jó, akkor 10 hónap és 10 millió.
– Mennyi??? Nincs annyi pénzem.
– Rendben, akkor már csak egy lehetőség maradt. Átadom neked ezt a tudást, és akkor az egész rád van bízva. Tőled függ mennyi idő, és töredék áron a tiéd. Kérdezhetsz, ha úgy van, de nem foglalkozom veled, nem képezlek személyesen. Érdekel?
– Igen.
– Itt van. Néhány napod van rá, hogy felkészülj. Utána visszavonom az ajánlatot.
Az ajánlat
Csak néztem, néztem és elámultam. Pontosan az, amire szükségem volt. Láttam, hogy itt lépésről-lépésre végigvezetnek azon, hogy minden a helyre kerüljön a fejemben, s valóban elérhessem mindazt, amiről álmodoztam. Nem lehetett nemet mondani. Hiszen pontosan ezt akartam!
– Rendben, benne vagyok.
– De van két feltételem.
– Mik azok?
– Az egyik az, hogy a tapasztalataiddal kiegészítve kidolgozod ezt a tudást és rendszerbe foglalod. Nekem nincs időm rá.
Csodálkoztam ezen, de túlzottan lelkes voltam, hogy fennakadjak.
– Rendben, de miért?
– Egyrészt azért, hogy benned is összeálljon a kép. Másrészt azért, hogy továbbadhasd ezt a tudást.
– A te tudásodat? – kérdeztem meglepve.
Nevetett.
– Onnantól már a tiéd lesz, majd meglátod. Én csak az alapokat adom, de te fogod felépíteni. És hidd el te leszel a legjobban meglepve, mire vagy képes.
Többé-kevésbé elhittem, de azért megkérdeztem:
– Mi lenne a másik feltétel?
– Soha ne add ingyen tovább!
Sejtettem az okát, de azért rákérdeztem.
– Pontosan miért?
– Te elfogadnád ingyen tőlem?
Sikerült megfognia. Egészen addig, míg nem beszéltem vele úgy hittem, segít, de azóta úgy éreztem, sokkal inkább rajtam áll a dolog.
– Nem, ez képtelenség. Akarok érte fizetni. Nem csak azért, mert sokat segít, hanem belül valami sarkall rá… Izé, úgy értem, a boltban fizetni a termékekért természetes. De itt nem egyszerűen természetes, hanem szívesen teszem. Úgy érzem, ez megfizethetetlen.
Utána
Minden úgy történt, ahogyan mondta. És én még azt hittem ez az ember fényévekkel jár előttem. Valójában nem. Csak tudott valamit, ami által egy kis, szürke, átlagos emberből ellenállhatatlan kisugárzású, magabiztos, életét a saját álmai szerint élő valaki lehet.
A legcsodálatosabb, hogy nem kellett „másvalakivé” válnom. Nem kellett semmiféle őrült dolgot megtennem. Sőt, még csak olyasmit sem, ami nem az én természetem. Idő és gyakorlat szükséges – mert enélkül nem lehet fejlődni – de amit adott, százszorosan megérte.
Most már nincsen bajom sem a világgal, sem a körülményekkel, legfőképp önmagammal nincs. Nem kell többé bántanom, hajtanom magam, sem bármi olyasmit erőltetni amit nem szeretek. Minden könnyebb mint valaha. Mindez azért, mert megtanultam ezt az életmódot. Életem legjobb döntése volt.
És most a tiéd is lehet. Csak kattints, és használd ki Te is a lehetőséget! Ennél jobbat nem is tehetsz önmagaddal.