Figyelmed csodálatos hatalma, a valóság a szívedben van

Figyelmed csodálatos hatalma, a valóság a szívedben van

Figyelmed csodálatos hatalma, az életedet uraló erők irányításának az alapja. A valóság a szívedben van. Nincs olyan, hogy „objektív valóság”. Minden megegyezés kérdése. Még a fizikai törvények is közös megállapodások részei, amelyek csak bizonyos feltételek között érvényesek. Te vagy az, aki nap mint nap megalkotja saját valóságát.

Mit gondolsz, képes vagy a valóságot látni? Mi a valóság? Szerinted milyen a világ? Milyen az élet? Milyen a Te életed? Ki csinálja mindezt? Mitől ilyen? Tőled függ, vagy másoktól? Bármit is gondolsz most, az nem más, mint ami az eddigi életedben megerősödött benned, és tényként fogadsz el.

A világ varázslatos. Itt aztán tényleg mindent megtalálhatsz, amit akarsz. Elmehetsz bármilyen irányba, hogy valamilyen tapasztalatot szerezz, és ettől tudatosabbá váljanak döntéseid. Na de nézzük csak meg mit csinálnak az emberek.

Kinek van igaza?

Az egyik ember azt mondja, esélye sincs, hogy olyan életet éljen amilyent szeretne, a körülmények, mások, az uralkodó elit, ezt lehetetlenné teszi. A másik ember azt mondja, élete olyan mint egy álom, sorban valósítja meg elképzeléseit, és szinte minden és mindenki segíti ebben. Melyiknek van igaza?

Az egyik ember azt mondja, hogy szörnyű világban élünk, mindennaposak a háborúk, gyilkosságok, rablások, csalások, katasztrófák. A másik azt mondja, csodálatos az élet, naponta számtalan áldásban van része, rengeteg jó dolgot lát, és ezek száma egyre gyarapszik. Melyiknek van igaza?

Most beszélhetnénk itt hozzáállásról, meg pozitív és negatív gondolkodásról, de van, ami mindezeket megelőzi. Szó szerint láttam, és látom naponta, hogyan tesz egy-egy embert ronccsá, vagy mesésen boldoggá, sikeressé az, amit a világába enged a figyelme által.

Vannak emberek – talán Te is találkoztál már velük – akikkel beszélgetve egy idő után rohamosan kezd csökkenni az energiád. Elkezdesz kételkedni önmagadban, a világban, az életben, egyre reménytelenebbnek tűnik fel a jövő, s végül a maradék életkedved is elmegy.

Még csak nem is rosszindulatú emberekről van szó, hanem olyanokról, akik valami miatt huzamosabb ideig egy bizonyos irányba fordították figyelmüket. Ugyanakkor vannak olyan emberek is – remélem velük (is) találkoztál – akik mellett szinte újjászületsz. Érzed, hogy milyen nagyszerű vagy, mennyi szép van a világban, és mennyi élmény vár rád.

Ha visszakövethetnéd az időben, ezek az emberek mivel foglalkoztak a veled való találkozást megelőző időszakban, egy egészen érdekes dologra bukkannál. Jó hasonlat erre a rádióvevő. Ha valaki rászokik egy hullámsávra és mindig azt az adót hallgatja, egy idő után már annyira megszokja, hogy ha nem hallhatja, erős hiányérzete támad. Ettől csak még jobban vágyik rá, és még inkább magába szívja a tartalmát.

Kinek van igaza?

Nem veszi észre tudatosan, de élete minden részében – tudat alatt – az a beidegződöttség, gondolatmenet, érzelmi világ nyilvánul meg, amit magába töltött ezáltal. Nézz meg egy híradót, vagy csak nézz folyamatosan híreket! Ha ezt úgy teszed, hogy a háttérben (is) megy, amikor nem figyelsz oda, némi idő elteltével teljesen megváltozol. Fokozatosan elsötétülnek a gondolataid és érzéseid, s az sem csoda, ha egy idő után eleged lesz az életből, vagy valami szörnyűség történik veled.

A média hamissága

Ugyanis a média ezen része totálisan sötét szellemi erők által uralt. Ez azt jelenti, hogy ők a Te figyelemenergiádból táplálkoznak, az a céljuk, hogy erős érzéseket váltsanak ki belőled. Bizony, a híradások célja, hogy megszerezzék a figyelmed, s ezáltal alattomos módon manipulálhassák gondolkodás és érzésvilágod az ő szándékaik szerint. Ugyanis így a legkönnyebb irányítani a tömegeket.

Azonban nehogy félreértsd. Maga a média csak egy eszköz. Még azt sem mondhatjuk, hogy ez mindig tudatosan történik, mert ez magasabb szinten zajlik le, úgy, hogy az alkalmazók észre sem veszik. Csak azt az embert tudod irányítani, akinek megszerezted a figyelmét és bizonyos jellegű érzéseket kiváltasz belőle.

Annyira sok jó dolog történik naponta, hogy nem érnél a végére. De ennek (szerintük) nincsen hírértéke! Nem, mindenáron meg kell keresni millió esemény közül azt az egyet, ahol éppen valami rossz történik. Addig dolgoznak ezen míg több ilyent találnak, s aztán ezeket egymás után rakják és a képedbe tolják! Tessék, itt van, borzalmas világban élünk, szörnyű minden, félj Te is!

A szomorú az, hogy a felvilágosítatlan átlagember ezt el is hiszi. Saját szememmel láttam, s látom folyamatosan, ahogyan egyes embereknek teljesen elmegy az életkedvük. Amikor megvizsgáltam, minden esetben ugyanaz állt a dolog mögött. Olyan dolgokat néztek, hallgattak, olyasmiről beszéltek és olyanokkal, amelyek mindennek a negatív oldalát mutatják számukra.

Egyes emberek olyan mértékig elvesznek ebben, hogy szó szerint eltűnik a valóságérzékelésük. Még azt sem hiszik el, amit az orruk elé teszel, ha nem egyezik az a világképükkel. A hírek folyamatos fogyasztása rendkívül erős drog, amely veszedelmesebb minden másnál, hiszen fokozatosan felemészti a szellemet, a lelket és végül a testet is, ami a betegségekben nyilvánul meg.

Valójában a hírközvetítők többsége (nem mind, mert szerencsére vannak kivételek) emberiség elleni bűnt követ el, nap, mint nap. El akarják hitetni veled, hogy brutális, elképesztően rossz világban élünk. Ez pedig egyenes merénylet a csodálatos emberi lény ellen. De miért hagyja ezt az ember?

Megfigyeltem, hogy általában azok az emberek figyelnek az ilyesmire, és ragadnak bele ebbe a szellemi kábítószerbe – amit a hírek folyamatos adagolása is jelent – akiknek nincsen saját maguk által választott céljuk az életben. Olyasmire gondolok, ami túlmutat azon, mint például „vegyünk egy autót”. Ha nincsen elég belső energia, ami lelkesít, kívülről vesszük magunkhoz.

Ilyenkor jönnek a negatív dolgok, amin szörnyülködhetnek, vagy felháborodhatnak. Mert ettől végre igazán érzik, hogy élnek. Ha dühös vagyok, mert valami nem tetszik, akkor egy csomó energiám lesz. Csakhogy ez hamis energia. Nem épít, hanem rombol. Ha van saját célom, küldetésem, vagy bármi, amit szívesen csinálok, nincsen szükségem erre.

A média hamissága

A különböző médiumok (kevés kivételtől eltekintve) azt közlik, ami a tulajdonosi, érdekeltségi körük érdeke. Így eshet meg, hogy például az egyes tv-adók híradóiban homlokegyenest ellenkező információkat hallhatsz ugyanarról a dologról. Vagy mindig valaminek, valakiknek a rossz oldalát. Attól függ, adott adó melyik politikai, üzleti érdekeltségi körhöz tartozik. Aki csak egyet néz, annak fog hinni.

Olvasd el a következő, valóságban megesett történetet arról, amikor valaki csak azt hiszi el, ami egyezik azzal a világképpel, amit „beadtak” neki.

Onoda Hiroo esete – csőlátás felsőfokon

A japán Onoda Hiroo tisztként szolgált a második világháborúban. Olyan kiképzést és beállítottságot kapott, hogy egyrészt csak a feletteseinek szabad engedelmeskednie, másrészt az ellenség (amerikaiak) mindig kész megtéveszteni őt, ezért legyen résen. Ő ettől fogva mindent ezen szűrőn keresztül látott.

1944 végén került a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubang szigetére. A felettesei parancsai szerint a végsőkig ki kellett tartania, és öngyilkosságot sem hajthatott végre. A harcok során egyre kevesebben lettek, csoportokra oszlottak, végül a hegyekbe vonultak. Először 1945 októberében találtak arról egy röplapot, hogy véget ért a háború. De ezt nem hitték el, és tovább bujdostak.

Még az év végén újabb nyomtatványt találtak, amelyen Jamasita Tomojuki vezérezredes szólította őket megadásra. Onoda biztos volt benne, hogy ez csak hamisítvány, ezért figyelmen kívül hagyta. A következő évben további röplapokat találtak, sőt, japán katonák által írt üzeneteket. Azonban ezeknek sem hittek, ezt megtévesztésnek gondolták.

A négy megmaradt fiatalember a természetben élt, és mindig máshol táboroztak, miközben élelmet sokszor lopásból szereztek. Három év múlva egyikük eltűnt, de később eljuttatott hozzájuk egy üzenetet, melyben arról írt, hogy a Fülöp-szigetekiek barátságosan fogadták. Akkor más hangosbemondókkal és japán nyelven értesítették őket, hogy 72 órájuk van a megadásra, utána a keresésükre indulnak. Ahelyett, hogy engedelmeskedtek volna, többször is tűzharcba bonyolódtak. A helyiekről azt hitték, hogy álruhás katonák.

1952-ben ismét repülőgépről hangszóróval szólították őket, azon kívül családtagjaiktól származó leveleket, sőt fényképeket is ledobtak nekik. Mit gondolsz, elhitték? Az egyik levél Onoda bátyjától érkezett, aki megírta, hogy vége a háborúnak, és nyugodtan hazatérhet. Nem értette, hogyan tudták ezt „ilyen jól meghamisítani az amerikaiak”, de meggyőzte magát, hogy még jobban résen kell lennie.

Alig egy hónap telt el, amikor hangszóróból egy japán újságíró jelentkezett, aki szeretett volna interjút készíteni velük. Ettől csak még jobban elbújtak, de találtak egy érdekes újságcikket. Ebben arról szólt az egyik cikk, hogy egy japán alezredes próbálta rávenni az itteni kormányt a régi japán katonák előcsalogatására szolgáló büntetőakciók megszüntetésére. A bujdosók úgy gondolták ez egy jól megszerkesztett álhír, és vezetőjük arra következtetett, ha büntetőakciók vannak, a háború még nyilván zajlik.

Egy évvel később egyikük lábát találat érte, amiből nem épült fel teljesen, hónapokkal később pedig egy váratlan találat is érte, és meghalt. Nem sokkal később ismét röplapokat szórtak szét, melyeken az állt, hogy a háborúnak vége, de a két megmaradt túlélő ettől csak még jobban bevetette magát dzsungelbe. Úgy hitték, ezek újabb cselvetések. Számukra nem létezett objektív valóság, semmit sem hittek el, ami nem egyezett azzal, amiről meg voltak győződve.

Minden következő röplapot hamisítványnak hittek, pedig az egyik fényképen Onoda családja volt látható. Úgy okoskodott, az ellenség mindenre képes a megtévesztésükre, és a japánok még mindig harcban állnak az amerikaiakkal. Valamennyi kapcsolatteremtő kísérletet – melyek közt katonai tisztek is voltak – elutasítottak, mivel ellenséges ügynököknek vélték őket.

1959-ben egy újabb hangszóróból már a testvére beszélt hozzá, aki társa öccsével érkezett. Az ismerős hang meglepte Onodát, és a rejtekéből kilesve valóban a fivérének tűnő férfit látott. De elméjében „bekapcsolt a riasztó”, kételyei felülírták, amit látott, és már azon gondolkodott, hogyan találhattak egy olyan férfit, aki ennyire hasonlít testvérére, a hangját is beleértve.

Ekkor már hivatalosan halottnak nyilvánították őket, de még hátrahagytak egy csomó újságot, amelyekben a háború utáni Japánról olvashattak. Mivel itt már az új, fejlődő országról volt szó, úgy okoskodtak, a Japán Birodalom továbbra is létezik – bár demokratikusan – de a peremterületeken még harc folyik. Az egyik cikk éppen az ő küldetésükkel foglalkozott, de Onoda ezt úgy értelmezte, hogy így üzentek neki titokban, tartson ki.

Onoda Hiroo esete - a Fülöp szigetek

Időközben a túlélés minden rejtelmét kitanulták, és a feladatukban való töretlen hitük is jó állapotban tartotta őket. Időnként a helyiek összegyűjtött rizsterméseit felgyújtották, hogy így jelezzenek a japán hadseregnek: ők továbbra is tevékenyek. 1965-ben egy rádiót is loptak, amelyből számos világeseményről hírt kaptak. De milyen a csőlátás? Ami nem illett bele elképzeléseikbe, arról úgy gondolták, amerikai felvételek, melyeket a külföldön élő japánok megtévesztésére sugároznak…

1972-ben éppen egy újabb tűzgyújtásra készültek, amikor társa lövést kapott, és ezt nem élte túl. A hatóságok rájöttek, hogy Onoda még mindig életben van és újabb hangszórós üzenetek érkeztek. Egy napon a nővére hangját is hallhatta, majd a fivéréét. Újabb újságokra bukkant, melyekben társa haláláról volt szó. Bemagyarázta magának, hogy mivel az éppen Vietnammal hadban álló amerikaiak gondokkal küszködnek, a japánok biztosan a maguk oldalára igyekeznek állítani a Fülöp-szigeteki térséget.

Egy kutatócsapat által már apja is üzenetet hagyott ott. Ezt úgy értelmezte, a japánok ezzel az amerikaiakat akarják megtéveszteni. 1974 februárjában egy japán férfival találkozott, akit majdnem lelőtt, amikor beszélgetni kezdtek. Az ellenség küldöttének hitte, de a lábán levő vastag gyapjúzoknit megpillantva mégiscsak elhitte, hogy hazájabeli. A beszélgetés elgondolkodtatta, de azt mondta, csak akkor adja fel a rejtőzködést, ha közvetlen felettesétől kap rá parancsot.

A sok új információ és bizalmas beszélgetés ellenére nem vette komolyan a beszélgetést. Két héttel később kapott egy üzenetet, benne a várt paranccsal. Bár a megjelölt találkozóhelyre elment, csapdától tartott. Végül mégis beszédbe elegyedett felettesével, aki egyedül volt ott és felvilágosította a tényekről. Onoda csak ekkor, közel 30 év után kezdte el elfogadni a tényleges valóságot!

Az eddigiekből milyen következtetéseket vonhatunk le?

  • Mindenki csak annyit él át a „valóságból”, amennyire hiedelemrendszere és belső programjai alkalmassá teszik.

  • Amire figyelsz, az a Te valóságod.

  • Milyen életet akarsz? Figyelj arra, ami ezt elősegíti! Minden más értelmetlenség.

  • Ha negatív érzések emelik meg az energiaszinted, azonnal állítsd le magad! Tévútra kerülhetsz és észre sem veszed, saját magad ellen munkálkodsz.

  • Nem számít, hogy mások mit mondanak. Az sem, ami a tényleges valóság(nak látszik). Azért, mert mindig csak egy kis részét tudjuk felfogni térben és időben. Az számít, Te mit gondolsz róla!

Figyelmed csodálatos hatalma

Az életben, s a világon nincsen mindig minden pillanatban „rendben”. Ha így lenne, elvesztené az inspiráló és tudatosságot keltő erejét a létezés, mert nem keresnél, és nem is tudnád, hogy más is lehet, ezért unalomba fulladna az egész. Mint a helyes gondolkodásmódról szóló cikkben részletesen már kifejtettem, amit akadályoknak tekintesz, valójában lehetőségek arra, hogy tapasztalatokat szerezz, tovább fejlődj, jobbá, sikeresebbé, bölcsebbé válj.

Ha igazán boldog, sikeres életet akarsz élni, a híreket, politikát, s minden mást, ami megoszt, befolyásolni akar, hagyd ki az életedből. Csak elszívja az energiáidat és az életkedved és nem ad érte semmit cserébe. Ez helyett figyelj oda az összes csodára, ami veled és körülötted történik.

Amire figyelsz, az a Te valóságod

A madarak énekéből sokkal többet tudhatsz meg a világ szépségeiről, mint bármely technikai információs forrásból. A természet működésének megfigyeléséből több bölcsességet szerzel, mint az összes iskolai tananyagból. Amikor másokkal együtt örülsz a sikereiknek és minden jónak, ami velük történik, automatikusan átveszed rezgéseiket és a Te életed is az övékéhez hasonlatossá válik.

Mi a Te valóságod? Te csinálod, vagy másokra bízod? A valóság a szívedben van. A figyelmed gyűjti a tartalmat, amely gondolataidban, érzéseidben és cselekedeteidben megjelenik. Azt fogod átélni, amit összegyűjtöttél. De nem kell mindezt elhinni. Csak próbáld ki! Tapasztald meg! Figyelmed csodálatos hatalma kamatostól visszaadja mindazt, amit beléje fektettél.

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük