Szabó Erika és az E-book Könyvház – Egyéniségek 6.

Szabo Erika, es az E-book Konyvhaz

Az Egyéniségek blogban olyan egyéniségeket mutatok be, akik a saját erejükből emelkedtek ki az átlagból, és értek el valami kiemelkedőt.

Élt egyszer egy ifjú hölgy, aki nem mindennapi könyveket írt. De hamar rájött, hogy a mi világunkban legfeljebb az asztalfióknak írhatja történeteit, mert a kiadók inkább celebecskék értéktelen írásait adják ki, nagyobb bevétel reményében. Másokat is ismert, akik szintén ebben a cipőben mozogtak.

Gondolt egy nagyot és elhatározta, hogy megvalósítja saját, és mások álmát. Nem törődve semmilyen akadállyal, fogta magát, és társával együtt, alapított egy kiadót. A kiadót többek közt azért hozta létre, hogy az olyan értékes emberek, akik nagyszerűen írnak, de nincsen pénzük, vagy lehetőségeik a megjelentetésre, esélyt kapjanak. Lemondva a gyors és nagy haszonról, szabadidejét feláldozva fáradozik nap mint nap azon, hogy másoknak is esélyük legyen, és felfigyeljenek végre az értékre!

A hölgyet Szabó Erikának hívják, de szerzőként Erica Tailor néven is ismerheted. Saját tapasztalatom: Sehol máshol nem fogadják ilyen kedvességgel és segítő készséggel az írókat, akkor is ha kezdők. Első kapcsolatom az E-book Könyvházzal úgy történt, hogy évekkel ezelőtt, 1993-ban megírt fantasy kalandregényemnek kiadót kerestem. Így esett, hogy 2012-ben megjelenhetett e-bookként, különben még mindig az íróasztalfiók mélyén heverne.

Ebben a cikkben az E-book Könyvház és Kiadó tulajdonosának, Szabó Erikának a gondolatait ismerheted meg, az egyéniségről.

1.Arra kérlek, mutasd be mi az amivel sikert értél el!

Elég nehéz kérdés ez, mert ami esetleg nekem siker, vagy legalábbis úgy érzem, nem biztos, hogy tényleg annak mondható.

Amit annak érzek, az az, hogy az elmúlt 5 év alatt olyan embereknek segíthettem, akik megérdemlik, hogy megismerje őket mindenki, olvashassák az írásaikat, mert tehetségesek, és mély nyomot hagy a lelkünkben, sőt néha az életünkben is, amit olvasunk tőlük. Az ő hálájukat, és boldogságukat érzem sikernek.

2.Meséld el, hogyan jutottál el idáig!

2011 januárjában arra ébredtem egy szép napon, hogy nekem kell írnom egy könyvet! Ez kicsit furán hangzik, de tényleg így volt. A barátnőmmel beszélgettünk előtte, hogy kellene valamit csinálni úgy hobbiból, amiből esetleg egy kis pénz is folyik be. (Na, ez utóbbi nem jött be, maradt csak a hobbi.)

Tehát felébredtem, és gondoltam, írhatnánk regényt. Szó, szót követett, én írtam, ő olvasott és kritizált…

Erica Tailor konyvek

Azután annyira belejöttem, hogy 1 hónap alatt írtam egy másik könyvet is. Ez utóbbi jobban sikerült már, és nagy segítségemre volt ebben egy nagyon jó kis közösség, “Az amatőr írók klubja”, ahol a tagok feltehették az írásaikat, és a többi tag olvasta, hozzászólt, tanácsot adott, így önkéntelenül is, de formáltak engem, mint szerzőt, találgatták a folytatást, ami arra késztetett, hogy ne az legyen, amire számítanak. Pillanatok alatt megírtam a könyvet, majd jött a nagy kérdés, hogy hol adjam ki?

Elkezdtem keresgélni a kiadók között, de elképesztő árakkal találkoztam. Majd egy szponzorkereső oldalon próbáltam szerencsét, amire egyetlenegy megkeresés történt, egy szintén amatőr szerző vette fel velem a kapcsolatot, aki hasonló cipőben járt, akivel összebarátkoztam, és közösen 2011 decemberében létrehoztuk az Ebook Könyvház és Kiadót, egyéni vállalkozásként. Kezdetnek csak egy ötlet volt, hogy segítsünk ezzel azoknak a szerzőknek, akiknek nincs anyagi fedezetük arra, hogy több százezer forintot fektessenek bele a könyvük kiadásába, illetve a saját könyveinket kiadhassuk, miután nekünk sem volt anyagi fedezetünk minderre.

De lassan és fokozatosan kinőtte magát, egyre több szerző keresett meg bennünket, de mindketten munka után, esténként csináltuk, néha éjszakába nyúlóan, és elég nehéz így. Úgy gondoltuk, hogy nagy lehetőség az elektronikus kiadás azoknak a szerzőknek, akik nyomtatott formában nem tudják kiadatni a könyvüket. Az eladásból befolyó összeg már sok esetben segítséget jelentett nekik, hogy hagyományos könyvként is megmaradjon az utókor számára a művük. Ekkor már nem csak ötlet volt, hanem felelősség is, és kemény munka.

Aztán pár vita után egyedül maradtam, mert nem egyeztek a nézeteink. Azóta többé-kevésbé egyedül viszem a kiadó dolgait, a főállásom mellett, de mindig akad önzetlen segítség, olyan barát, szerző, aki érzi, hogy több kell annál, hogy csak kiadjuk a könyvét. Azt be kell mutatni, a szerzőt meg kell ismerniük, mert ismeretlenül nem fognak megvenni egy könyvet sem az emberek.

Az önreklám minden más reklámnál többet ér. Olyan nincs, hogy ír valaki egy könyvet, kiadja, és máris ismert lesz, ahhoz sokkal több kell. Ismeretlen szerző műveit, akármilyen tehetséges is, nem lehet eladni, ezt tudomásul kell venni. A reklám sokba kerül, szinte megfizethetetlen, de van más módja annak, hogy ismertté tegye magát a szerző. Keresni kell az olvasókat, be kell bizonyítani, érdemes arra, hogy megvegyék a könyvét.

Idő hiányában még nem vagyunk tökéletesek, vannak hibáink, de igyekszünk tökéletesíteni minden téren a kiadót.

A szakmai tudásunk megvan hozzá, illetve ami meghaladná a képességeinket (pl. grafikák rajzolása) arra nagyon sok jó szakembert lehet találni, és már meg is vannak az embereink, akikhez fordulhatunk egy-egy munka elvégzésével, hogy minden igényt ki tudjunk elégíteni a mostani igényeknek megfelelően. Ha újfajta igények merülnek fel, akkor lépünk tovább.

Egyelőre a célom az, hogy felfedezzem a tehetséges szerzőket, a könyvük kiadását a lehető legolcsóbban, de minőségi kiadásban meg tudjuk oldani, lehetőséget teremtve arra, hogy az utókornak is megmaradjon, és a többi már rajta múlik, hogy él-e a lehetőséggel, vagy szép csendben várja a csodát.

Csodákra én nem vagyok képes, sajnos azért sem, mert nagyon nehéz napi egy-két órában a könyvkiadót üzemeltetni. Szeretném, ha főállásban dolgozhatnék a vállalkozásomban, de ez még kicsit messzebb van.

3.Mikor és hogyan jöttél rá, hogy olyan egyéniség vagy, aki különbözik az átlagtól, tud valamit, amit mások nem?

Nem érzem magam másnak, szerintem egy nagyon is átlagos ember vagyok, kicsit talán abban különbözök az átlagtól, hogy rájöttem, még sok mindent kell tanulnom az életben, és ezért több téren is próbálok helyt állni, és tanulni, vagyis többféle munkát végzek, hogy helyt állhassak az életben, nem sajnálva az estéimet sem. Persze néha kell szünetet tartani, mert a család az első, a pénz a másodlagos. Egyébként egy teljesen hétköznapi ember, anya és feleség vagyok.

4.Voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt nem sikerül “kitörni” a hétköznapokból, és nem tudod azt az életet élni, amire vágytál? Hogyan kezelted és hogyan léptél túl ezen?

Igen, nagyon sokszor. Pár napig csak emésztettem magam, elment tőle a kedvem, főleg akkor, amikor nem azt a fogadtatást, elismerést kaptam, amit elvártam, elvárhattam volna (ez minden munkám terén igaz, nem csak a könyvkiadónál), filmeket néztem, kikapcsoltam az agyam, más munkára összpontosítottam, aztán ahogy kitisztult a fejem, újult erővel vágtam neki mindennek.

Sokszor elég volt egy pár kedves szó, hála, olyan emberek részéről, akiknek segíthettem, és rájöttem, igen, szükségük van rám! Ezt nem szabad feladnom, nem hagyhatom abba. Ha nem is mindenkinek, de vannak emberek, akiknek én jelentem a reményt, vagyis a könyvkiadóm, amit üzemeltetek.

5.Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

A legfontosabb a család, a szeretet, a becsület, és az, ne felejtsük el honnan indultunk!

6.Mi életed legnagyobb tanulsága?

Bízni kell magunkban, fel kell vállalni magunkat, nem szabad feladni az álmainkat, és mindezek mellett az emberi méltóságunkat, tartásunkat meg kell tartani!

7.Mi az üzeneted, a küldetésed, vagy amit képviselsz a világban?

Szerintem az én küldetésem az, hogy segítsek az embereknek, sajnos az én szótáramban nem szerepel az a szó, hogy “nem”. Nem tudok nemet mondani, ha megkérnek valamire, és ez néha gondot okoz az időbeosztásomban. Az üzenetem? Bízzunk magunkban, egymásban, és legyünk türelmesek!

8.Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének kiemelkedő egyéniségek lenni?

A legfontosabb, hogy mindenki vállalja fel, amit csinál, készít, ír stb… mert ha meglapulunk a bokorban, szégyelljük, hogy valamit alkottunk, és arra gondolunk, hogy vajon mit szólnak hozzá mások, akkor nem jutunk semmire.

Minden embernek megvan a küldetése, csak meg kell találnia. Saját magának kell rájönnie, hogy mi az, amit neki csinálnia kell, ami őt boldoggá teszi. Addig kell keresni, amíg meg nem találja, és nem számít hány éves az ember.

Ha egy munka, vagy tevékenység nem teszi boldoggá, akkor váltani kell.

9.Mi az, amit szívesen elmondanál még?

Az elmúlt 5 év alatt nagyon sok emberrel megismerkedtem, nagyon sok könyvet olvastam tőlük, és rájöttem, hogy annyi tehetséges ember él közöttünk ezen a téren is, akik elvesznek az ismeretlenségben. Nagyon örülök, hogy a vállalkozásom révén megismerhettem ezeket az embereket, ha nem is találkoztunk személyesen, nagyon sokkal közelebbi barátságba kerültem. Persze, voltak konfliktusok is, rossz élmények, okozhattam csalódást is biztos, de ember vagyok én is… Igyekszem, hogy mindenki kívánságát, elképzeléseit meg tudjam valósítani a tőlem telhető leggyorsabban, és legtökéletesebben.

 Müller Péter, az anyagi függetlenség tanítója   <<előző  egyéniség=””  következő=””>>  Erdélyi Norbert, egyéniség életfilozófia</előző>

0 hozzászólás

Hagyjon egy választ!

Szeretne csatlakozni a beszélgetéshez?
Nyugodtan járulj hozzá az alábbiakban!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük