Aythar, a sokoldalú alkotó – Egyéniségek 2.

Az Egyéniségek blogban olyan egyéniségeket mutatok be, akik a saját erejükből emelkedtek ki az átlagból, és értek el valami kiemelkedőt.

Ezúttal egy olyan egyéniséget szeretnék bemutatni, aki – hasonlóan az első cikkben bemutatott egyéniséghez – robbanásszerűen lett ismert. Aythar, azaz Tamás Károly Tamás, már évtizedek óta alkot, történeteket ír és zenét szerez.

Ő is élő példája annak, hogy érdemes kitartónak lenni és szívvel-lélekkel végezni azt a tevékenységet, amely a szenvedélyünk. Tamás Károly Tamás, vagyis Carl Thomas, mint író sem hétköznapi, az általa psycho-fiction -nek nevezett sci-fi irányzatban ír. Zeneileg főként az ambient stílusban alkot, s mint zenészt már bemutattam őt a zenei blogomban:

Aythar a space ambient zene magyar előadója

Szó szerint képes elvarázsolni a zenéjével, s az emberi szellemet a létezés mélységeibe repíteni. Külföldön (is) igencsak kedveltté váltak szerzeményei, s lemezei, s egyre nagyobb rétegeket hódít meg világszerte. Ebben a cikkben az egyénisége került górcső alá.

1.Arra kérlek, mutasd be mi az, amivel sikert értél el!

A többféle kreatív tevékenységem közül elsősorban a zenei sikereimre lehetek a legbüszkébb, amelyet amatőr alkotóként sikerült már eddig is elérnem önerőből, kis hazánkból, külföldi területeken.

2.Meséld el, hogyan jutottál el idáig!

Már régóta foglalkozom a zenéléssel, de ezt igazából csak hobbiból, amatőr szinten művelem. Már akkor voltak zenei sikerekkel kapcsolatos álmaim, amikor a 90-es években megvettem az első szintetizátoromat, és autodidakta módon kezdtem el rajta zenélgetni. Eleinte a kedvenc előadóim muzsikáit próbáltam lejátszani, aztán később már saját szerzeményeket is komponáltam. Az elmúlt években aztán megpróbáltam a rendelkezésemre álló eszközökkel kicsit mélyebben belevetni magam a zenekészítés rejtelmeibe, továbbra is önfejlesztő módon, miközben az internet és a közösségi oldalak segítségével már lehetőségem nyílt szélesebb körökben is népszerűsíteni a produkcióimat. Eleinte csupán komolytalan kísérletezéseknek tekintettem őket, de aztán a pozitív visszajelzések fellelkesítettek, és újult erővel folytattam. Hamarosan hazai klubokban adódott lehetőség arra, hogy nagyobb közönség előtt is bemutassam a zenéimet, és ezeket zenei fesztiválokon való fellépések is követték. Tisztában voltam vele, hogy az a zenei stílus, amelyet képviselek, itthon kevésbé népszerű, és csak egy szűk hallgatóságot érint, ezért fontosnak tartottam, hogy minden lehetőséget megragadjak a reklámozásra, hogy minél többekhez, és minél messzebbre eljusson a zeném híre. Kitartó próbálkozásaim aztán eredményre vezettek, míg végül külföldi érdeklődés érkezett a muzsikáim iránt: eleinte egy hazai rádiócsatorna, és külföldi webrádiók játszottak tőlem néhány számot, majd a későbbiekben amerikai lemezkiadóktól szerződésajánlat is érkezett.

3.Mikor és hogyan jöttél rá, hogy olyan egyéniség vagy, aki különbözik az átlagtól, tud valamit, amit mások nem?

Már gyerekkoromban kilógtam az átlagból a kézügyességemmel, akkoriban sokat rajzoltam. Később a nem mindennapi zenei ízlésem miatt is “különcnek” tituláltak. Az általános érdeklődésem sem volt mindennapi: mindig is az űrkutatás, az űrlények, a robotok, a kozmológia, a csillagok foglalkoztattak igazán. Aztán felnőtt fejjel az írás szenvedélyének kezdetem hódolni, majd jött a zenélés. De végül is mindegyik művészeti módban az ismeretlen, távoli világok iránti érdeklődésemet igyekeztem öntudatlanul is kifejezésre juttatni.

4.Voltak olyan pillanatok, amikor úgy tűnt nem sikerül “kitörni” a hétköznapokból, és nem tudod azt az életet élni, amire vágytál? Hogyan kezelted és hogyan léptél túl ezen?

Mindig van az ember életében sok-sok ilyen pillanat. Sose éreztem azt, hogy kitörtem volna a hétköznapokból, hiszen ez az eredendő érdeklődésem, és az alapállapotom, amikor alkothatok bármilyen önkifejezési módszerrel. Szóval ez az én kis belső világom, amely olykor külsőleg is képes formát ölteni, akár egy rajz, egy írás, vagy egy zene formájában jön létre.

Ami viszont valóban kitörést jelent számomra, az a külföldi ismertség, és a CD kiadás lehetősége a külföldi lemezkiadóknál. Jóleső érzéssel tölt el, hogy mégis csak szükség van az alkotásaimra, még ha kevés is az érdeklődés rá, de fülekre talál, és értékelik a munkámat.

5.Mit tartasz a legfontosabbnak az életben?

Többek között az önmagunkba vetett hitet tartom a legfontosabbnak, ha az ember vinni szeretné valamire az életben. És persze azt, hogy képességeinknek megfelelően éljünk a kínálkozó lehetőségekkel, amelyek adódnak utunk során. Legyünk céltudatosak!

6.Mi életed legnagyobb tanulsága?

Sokan azt mondják, hogy a “kevesebb néha több”, és hogy “jó bornak nem kell cégér”. Ez régen talán így volt, de manapság olyan dömping van egyes művészeti területen, hogy aki nem próbál kitörni valahogy, nem próbálja terjeszteni a saját produktumait bármilyen formában, nem igyekszik azon, hogy szélesebb körben is tudomást szerezzenek róla, aki nem próbál meg érvényesülni, az könnyen eltűnhet a sok silány, átlagos, vagy átlagon aluli tömegcikk között, amiknek sokkal jobb a reklámja. A sült galambra várva eltelhet az idő fölöttünk, és elröppenhetnek mellettünk a jó lehetőségek. De csak úgy vihetjük valamire, ha teszünk is érte, és nem csak várjuk a csodát. Mert vannak csodák, de csak azoknak, akik hisznek is benne!

aythar-tamaskarolytamas

7.Mi az üzeneted, a küldetésed, vagy amit képviselsz a világban?

Csak biztatni tudom azokat az alkotó társaimat, akik kreatív energiájukat kiaknázzák, de mégsem haladnak előre, hogy tegyék félre a kishitűségüket, tegyék félre a visszautasítástól való félelmüket, és igenis merjenek belevágni abba, hogy megragadják a rendelkezésükre álló lehetőségeket, amelyekkel népszerűsíteni lehet az alkotásaikat, mert csakis így juthat el minél több emberhez. Így érhetnek el még több sikert.

8.Milyen tanácsot adnál azoknak, akik szeretnének kiemelkedő egyéniségek lenni?

Sokan túlságosan bátortalanok, hogy felfedjék a világ előtt a legbensőbb, művészi lényüket. Merjük felvállalni, hogy nem hétköznapi én lakozik bennünk, amely néha valamilyen alkotói folyamattal megnyilvánulni szeretne. Hagyni kell, hogy a gondolataink és az érzéseink kifejeződésre jussanak valamilyen művészeti ágban. És ne tartsuk meg magunknak, ne hagyjuk porosodni a fiókban, féltve, hogy valaki meglátja, meghallja, és mit fognak szólni hozzá. Mert nagyon könnyen elképzelhető, hogy valaki épp ezekre a szellemi táplálékokra vár, amivel mi alkotók örömet okozhatunk a világnak.

Talán ez az egyik dolog az életben, ami által egyéniségekké válhatunk.

9.Mi az, amit szívesen elmondanál még?

Sokak fejében van egy tévképzet, akik azt hiszik, hogy az már egoizmus, ha az ember a saját alkotásait igyekszik promotálni és szélesebb körökbe szeretné eljuttatni. Önmagunkat promotálni viszont muszáj, ha nincs mögöttünk reklámszakember, vagy menedzsment. Ez céltudatosság. Ha nincs segítségünk, akkor magunknak kell mindent megtennünk ahhoz, hogy ha sikereket szeretnénk elérni.

Theresia Valoczy, a magyar irono   <<<Előző   Következő>>> Nádasi Krisz, a kiadófüggetlen író

0 válaszok

Hagyjon egy választ

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.